Lovam rétbe nyugszik…

Lovam rétbe nyugszik,

Szája vérrel habzik,

Szép barna galambom

Rólam gondolkozik.

Elvágtam ez ujjam,

Holtig foly a vére,

Messze van galambom,

Ki nekem békösse.

Szeret vize mellett

Sétálván kedvemre,

Ott is e siralom

Eljött bús szivemre.

A Szeret vizinek

Csónakába ülnék,

S azon elbúdoznék,

Ha belé nem vesznék.

Vajon kár volna-e

A tengerbe veszni,

A tenger vizivel

Magam elvitetni?

Egy csúfért, egy rosszért

Életem veszteni,

Egy haszontalanért

Sokat kell búsúlni.

Jaj, mind lecsúfola,

A semmire való,

Kinek e két szemit

Vájja ki a holló.

Ugyan megnézd, rózsám,

Kinek adod magad,

Egy csúffal, egy rosszal

Ne rontsd virágkorod.

Olyan beteg vagyok,

Hogy szinte meghalok,

Édesem házaig

Mégis elámbolygok.

Moldva

Népdalok és mondák. (A Kisfaludy-Társaság megbízásából szerkesztette és kiadja Erdélyi János) Pest, 1846-1848., I. 430-431.