Bodok felett vagyon egy kis sűrű berek, |
Szegény Dancsuj Dávid akörül kesereg. |
– Nem jó, Dávid, nem jó neked itten járni, |
Ha meglát valaki, hová tudsz ellenni? |
|
– Ha itt nincs nyugalom, akkor merre térjek, |
Hogy végre egy biztos helyecskére érjek, |
Ahol nem kergetnek mindig a zsandárok, |
Hol nem kell remegni szüntelen halálom? – |
|
Ha a fekete föld kettéhasadhatna, |
Szegény Dancsuj Dávid beléborulhatna! |
De a fekete föld ketté nem hasadhat, |
Szegény Dancsuj Dávid belé nem borulhat. |
|
– Istenem, Istenem, hol van a kedvesem, |
Ki egy bíztató szót mondana most nekem? |
Azt igérted, rózsám, szárnyakon jössz hozzám, |
De szárnyakon nem tudsz, bár lábakon tudnál! |
|
Olyan lettem, rózsám, mint a száraz kóró, |
Kit aratás után elhagyott a sarló, |
Eljöhetnél, rózsám, látogatásomra, |
Én is itt feküszöm, holtakkal egy sorba. |
|
– Fiam, édes fiam, ne búsulj sorsodon, |
Igazítunk neked valahogy dolgodon. |
Gyere haza immár és add meg magadat, |
Ne fitesse mindig zsandár a nyomodat. |
|
– Nem megyek, hanem megköszönöm magának, |
Édes jó anyámnak, édes jó apámnak, |
Hogy jó fiat nevelt császár szolgájának, |
Császár szolgájának s az akasztófának. |
|
Sepsiszentgyörgy (Háromszék)
|