Az elítélt

– Anyám, édesanyám,

Menjen az urakhoz,

Kérje az urakot,

Lesz-e maradásom?

– Menyek fiam, menyek,

Menyek az urakhoz.

Megkérem urakot

Lesz-e maradásod?…

Jártam fiam, jártam,

Jártam az urakhoz,

Azt felelték urak:

Nem lesz maradásod.

Csütörtökön délkor

Lesz felakasztásod.

Csütörtökön délkor

Lesz felakasztásod.

– Anyám, édesanyám,

Édességes dajkám,

Ki kilenc hónapig

Méhedben hordoztál,

Kilenc hónap mulva

E világra hoztál.

Jobb lett vóna, anyám,

Méhedbe elveszni,

Hogy ne értem vóna

Íly nagy bánatokat,

Az akasztófára

Kegyetlen ítilnek.

Anyám, édesanyám,

Jobb lett vóna nekem,

Mikor fereszgettél

Gyenge meleg vízbe,

Fereszgettél vóna

Forró bolygó vízbe.

Hogy égett vóna el

Minden ízem csontja,

Hogy ne éltem vóna

Íly búbánatokat,

Bánat a szüvemen

Halálra búsított.

Anyám, édesanyám,

Én keserves dajkám,

Mikor takargattál

Gyenge meleg gyócsba,

Takargattál vóna

Forró parazsába,

Hogy égett lenne el

Minden ízem csontja,

Hogy ne értem vóna

Sok keserves napot.

Anyám, édesanyám,

Édességes dajkám!

Kár vóna énnekem

A fán megszáradni,

Szép sarkantyús csizmám

Széllel kocogtatni,

Szép bogláros szijjam

Rozsdával étetni,

Ropogós gyócsingem

Széllel lobogtatni,

Szép sárga hajamat

Széllel elfútatni,

Szép szálkás húsomat

Hangyákkal hordatni,

Szép fejér csontomat

Csókákkal liggatni,

Szép piros véremet

Főddel elitatni.

Lészped (Moldva)

Moldvai csángó népdalok és népballadák. (Szerkesztette: Faragó József és Jagamas János) Bukarest, é. n. (1954). 131-133. (Dallammal)