Köntéd sarkán kiindultam. |
Színem se vót, úgy búsultam, |
Aztán többet nem búsultam. |
|
Mikor a nagy erdőn kimész, |
Többet visszafelé se nézz, |
Ne legyen szívednek nehéz, |
Hogy az idegen fődre mész. |
|
Idegen vagy, jövevény vagy, |
Nincsen bücsüd, mert szegény vagy, |
Hagyjátok, hogy éljek én es, |
|
Mondd meg világ a virágnak, |
Tartson szeretőt magának, |
Ne tartson ingem rabjának, |
|
El es mennék, ha mehetnék, |
|
|