Sír a szemem, hull, könnyem, |
|
Sír a szemem, kacag a szám, |
Most fáj a szüvem igazán, |
|
Te a fődre nem szállsz soha? |
|
Nem szállok, mert kicsiny vagyok, |
S irigyeim sokak s nagyok. |
|
Hogy éljek én es köztetek! |
|
Fáj a szívem küjjel-belől, |
|
Kétrét hajlott az egeken. |
|
S ha még egy rét hajlott vóna, |
Szívem meg es szakadt vóna. |
|
Azt az átkot mondta reám, |
Hogy sohase legyen hazám. |
|
Legyen bokor a szállásom, |
S ott se legyen megállásom. |
|
Én Istenem, ne hallgasd meg, |
S még ha átkoz, ne fogjon meg. – |
|
Hogy az Isten meghallgatta. |
|
|