Megrikoltom, édesanyám

– Hájdi, barát katonának!
– Háj nem menek, met levágnak.
– Ne félj, barát, met nem vágnak,
Csak e kardval lapogatnak.
Avval útnak esz indítnak,
Sziép csapokval megtámasztnak,
Könyveidvel megmosgyoznak,
Gyászruhával megtörölnek.
Katonaszágim nem bánom,
Csak apám sz anyám szajnálom.
Iédeszapám szok sziép szityka,
Iédeszanyám szok sziralma.
Kit hallgattam, kit szem szoha,
Kit hallgattam, kit szem szoha,
Meghallgatnám, de már kiésző,
Met elmúlt e szok sziép idő.
Menen trupa eléfelé,
Jén isz menek aláfelé,
Jén isz menek aláfelé,
Iédeszanyám kapujánál.
Megrikojtom: iédeszanyám,
Jöjjön, nézze meg e ruhám,
Nézzen rivám e gúnyámra,
Nézzen rivám e gúnyámra!
Iédeszanyám, mikor meglát,
Katonagunyámat szirja,
Iédeszanyám, ne szirasszon,
Nem tellik szok idé mulva,
Le tudom rajzilni rajta,
Le tudom rajzilni rajta,
Nem üszelem rég ideig,
Nem üszelem rég ideig.

Bogdánfalva (Moldva)


Kallós Zoltán: Balladák könyve. Bukarest, 1970. újabb bővített kiadás. Bp., 1973., 621.




Hátra Kezdőlap Előre