Elbujdosom, megpróbálom

(Bujdosó ballada)

Elbujdosom, megpróbálom,
Ha leveszek sem lesz károm,
Ingem ugy sincs ki sajnáljon,
Ki értem könnyet hullajtson.
Elbujdosnám, de nincs kivel,
Kenyerem sincsen amivel,
Kérnék kölcsön, de nem kapok,
Mert tudják, hogy szegény vagyok.
Én elmegyek közületek,
Mert köztetek nem élhetek,
Valahára visszatérek,
Még kapjak meg belőletek.
Édes rózsám: vigy el veled,
Ne hadd elmaradjak tőled,
Mert ha elmaradok tőled,
Megszakad a szívem érted.
Elvinnélek, de nem lehet,
Mert idegen földre megyek,
Mert az utak nagyon hosszak,
S a vizek es megáradtak.
Mennyi hosszú útnak pora,
Én szivemnek annyi búja;
Mennyi nagy árvíznek köve,
Két szememnek annyi könnye.
Hasadj meg, szívem, kettőbe,
Hogy vigyenek temetőbe,
Hasadj meg szívem, haljak meg,
Az egész világ tudja meg.

Háromkút (Csík)


Kallós Zoltán: Balladák könyve. Bukarest, 1970. újabb bővített kiadás. Bp., 1973., 623-624.




Hátra Kezdőlap Előre