Sohasem loptam éltembe…

(Szaladjak-e vagy megálljak?)

Sohasem loptam éltembe,
Sohasem loptam éltembe,
Csak egy lovat Debrecenbe.
Mind a két lába keselybe,
Mind a két lába keselybe,
Réz a patkó, vas a szegje.
Elindultam, menegettem,
Elindultam, menegettem,
Míg egy megyánra elértem.
Ott egy kicsit megnyugodtam,
Ott egy kicsit megnyugodtam,
S mindjár jól el es aludtam.
Amikor én felebredtem,
Amikor én felebredtem,
Kilenc csendér áll elöttem.
Mind a kilenc azt kérdezte,
Mind a kilenc azt kérdezte,
Hol az utazó-levelem?
Én is azt feleltem rája,
Én is azt feleltem rája:
Állj egy kicsit a csendérba.
Bongoljam ki a lájbimet,
Bongoljam ki a lájbimet,
Megmutatom levelimet.
Kibongolám a lájbimet,
Kibongolám a lájbimet,
Kivevém a fegyveremet,
Kilenc tüzü fegyveremet,
Kilenc tüzü fegyveremet,
Mind kilencet fejbe lőttem.
Én Istenem, mit csináljak?
Én Istenem, mit csináljak?
Szaladjak-e vagy megálljak?
Ha szaladok, fejbe lőnek,
Ha szaladok, fejbe lőnek,
Ha megállok, megkötöznek.
Meg is álltam, megkötöztek,
Meg is álltam, megkötöztek,
Kezem-lábam vasba tettek.
Ketten a bíróhoz vittek,
Ketten a bíróhoz vittek,
Három napig törvénykeztek.
Kilenc esztendére tettek,
Kilenc esztendére tettek,
Én Istenem, szabadíts meg!
A rabokat s a rablókat,
A rabokat s a rablókat;
Szabadits ki ingemet es
A fogságból, a rabságból,
A fogságból, a rabságból,
A fogságból, a rabságból.

Bogdánfalva (Moldva)


Domokos Pál Péter: Mert akkor az idő napkeletre fordul. Kolozsvár, 1940., 32-33. (Dallammal)




Hátra Kezdőlap Előre