Rózsa Sándor Bársony lovát nyergeli, |
Harminchárom lovas zsandár keresi; |
Rózsa Sándor se veszi ezt tréfára, |
Felugrik a Bársony nevű lovára. |
|
– Korcsmárosné, adjon isten jó napot! |
Nem jártak itt magyar lovas zsandárok? |
– Nem jártak itt magyar lovas zsandárok, |
Most mentek el a szegedi betyárok. |
|
– Korcsmárosné, töltsön bort a kupába, |
Szolgálóját küldje ki istrázsára! |
Szolgálója fut be egyszer nagy jedve: |
– Kilenc zsandár jő fel ezen sietve! – |
|
Rózsa Sándor se vette ezt tréfára, |
Kiugrik a kamarici pusztába; |
Lova lába megbotlik egy gödörbe, |
Ott fogták el Rózsa Sándort fektébe. |
|
– Azon kérem zsandárkáplár uramot: |
Szabadítsa bár a jobbik karomot! – |
De a káplár nem hallgatott szavára, |
Mind a kilenc belélőtt a karjába. |
|
Rózsa Sándort viszik, viszik felfelé, |
Kamarica gyászos kapuja felé. |
Város, város, sárga város, de sárga! |
Abba vagyon Rózsa Sándor bezárva. |
|
|