Rózsa Sándor

Ezön a sütét éccakán
Csillag ragyog az ég alján;
Csillag ragyog, hajnal hasad,
Szeretnélek, de nem szabad.
Csütörtökön virradóra
Tanáltam egy csőszgunyhóra,
Mellém raktam fegyverömet,
Öleltem a kedvesömet.
Még jó el se szöndörödtem,
Kilenc zsandár áll mellettem:
– Zsandár urak, mit akarnak?
Talán bizon mögvasalnak?!
– Mögvasalunk, mögkötözünk,
Kalocsára bekisérünk! –
Kalocsai nagy törvénybe
Harminchat úr ül a székbe,
Kacsingatnak a szömömbe
– Hány csikó jut az eszömbe?
– Nem jut neköm több eszömbe:
Mint miért vagyok tömlöcbe.
Csittög-csattog a vas ajtó,
Talán gyün a tömlöctartó?
Vizitálják a rabokat:
Mivel mulatják magukat?
Mondjátok tömlöctartómnak:
Ne örüljön rabságomnak,
Mer, ha rabságomnak örül,
Nemsoká ű is bekerül.
Vigyétek ruzsámnak hirül,
Holtakkal vagyok egyszínű,
Amit öszök, nem jó ízű,
Étel-ital mind keserű.
Mondjátok édösanyámnak:
Küldjön egy párnát fiának;
Mögsegít még a jó Isten,
Nem kénlódok mindig itten.
Rózsa Sándor az én nevem,
Ösmerős is minden helyön.
Csongrád megye a lakásom,
Hatvan betyár a pajtásom.

Törökbecse (Torontál)


Kálmány Lajos: Szeged népe I-III. Arad, 1881-1882, Szeged, 1891., II. 27.




Hátra Kezdőlap Előre