Esik eső, szép csendesen csepereg, |
Csali Pista a csárdába kesereg. |
– Kocsmárosné bort hozzon az asztalra, |
Legszebb lányát állítsa ki a posztra. |
|
– Édesanyám, én a posztot nem állom, |
Amott jönnek fölfegyverzett zsandárok. |
Csali Pista nem vette ezt tréfára, |
Felugrott a kis pej lova hátára. |
|
Kis pej lova el is vitte messzire, |
Egészen a Bakony-erdő szélire. |
Lova lába megbotlott egy fenyőbe, |
Csali Pistát ott fogták el örökre. |
|
Csali Pista kérdezte a kapitányt: |
– Kapitány úr, hol az én kis paripám? – |
Azt felelte rá a csendőrkapitány, |
– Megállj, Pista, nem jársz többet paripán. |
|
– Beüzentem én a feleségemnek, |
Hat gyermekem ne tanítsa semminek, |
Ne tanítsa se csikósnak, gulyásnak, |
Mind a hatot nevelje fel betyárnak. |
|
|