Nem messze van ide Kismargita, |
Körös-körül folyja azt a Tisza, |
Közepibe vagy egy híres csárda, |
Abba mulat egy betyár magába. |
|
Onnajd alul jönnek a zsandárok, |
Még messziről fénylik a csákójuk. |
Elől jön a zsandár főhadnagya, |
Egyenesen a csárdaajtóba. |
|
– Jó napot hát, csárdás csaplárosné, |
Hát ez a szép szilaj csikó kié? |
– Ott benn iszik ennek a gazdája, |
Most érkezett, nincs egy fél órája. |
|
– Küldje ki hát, ennek a gazdáját, |
Vagy jöjjön ki, vagy adja meg magát! |
– Ki sem megyek, meg sem adom magam, |
Ha úgy tetszik, hajtsák el a lovam. |
|
Kis pej lovam nem annyira bánom, |
Csak a nyeregszerszámom sajnálom. |
Szügyellőbe bugyellárisom, |
Abban hever százezer forintom. |
|
Kettőt adtam a kis pej lovamér, |
Hármat meg a rávaló szerszámér, |
Négyet meg egy barna-piros lányér, |
Kit nem adnék széles ez világér! |
|
|