Albert Jóska

Magosan száll hattyú madár,
Rabságba esött egy betyár:
Kinek neve Albert Jóska,
Keze, lába körösztvasba.
– Hajtják a lovam Gyulára,
Magam is mögyök utána;
Ne hajtsátok olyan nagyon:
Úgyse soká löszök vason.
Kéröm a komiszáros urat:
Ne örüljön rabságomnak,
Mer ha rabságomnak örül:
Kés forog a szíve körül.
Nem fogok mindég rab lönni,
Ki fogok még szabadulni.
Ki hogy szokott vélem bánni,
Úgy fogom visszaszógálni.
Azt nem hittem vóna soha,
Hogy így lögyön éltem sorja:
Kezem-lábam körösztvasba,
A szeretőm árvaságba.
A szeretőm szép kis barna,
Vélem beszélni akarna.
Szépen kéröm az urakat,
Hagy lássam a galambomat. –
De az urak azt felelik:
– Mögtiltotta a törvényszék.
– Elhervadok: mint a levél,
Mint ősszel a nyárfalevél,
Nyárfalevél hideg miatt,
Én mög a szerelöm miatt.

      Magyarszentmárton (Torontál)


Kálmány Lajos: Alföldi népballadák (Szerkesztette Ortutay Gyula). Bp. 1954., 152-153.




Hátra Kezdőlap Előre