A rab

Amott kereködik
Egy fekete fölhő,
Abba tollászkodik
Sárga lábú holló.
– Holló, holló várj mög!
Hagy izenök tűlled
Apámnak, anyámnak,
A három árvámnak,
Jegybeli mátkámnak.
Ha kérdi: hogy vagyok?
Mondjad, hogy rab vagyok,
Ebbe a csárdába
Térgyig vasba vagyok.
Térgyig vasba vagyok,
Könyékig bilincsbe,
Kiapad a szömöm
A nagy sütétségbe…
Uraim, uraim,
Gyöngyös, jó uraim!
Szabad-e neköm is
Csak egyet szólani?!
– Szabad fiam, szabad
Tízet is szólani!
– Kár vóna még neköm
Akasztófán csüngni!
Sárga bodor hajam
Szélnek elhordani,
Két fekete szömöm
Hollónak kiásni,
Két, piros orcámat
Napnak hervasztani!
Mikor fa levele
Leesik a földre,
Változik a színe:
Enyim is változik
Apámér, anyámér,
Jegybeli mátkámér…
Levelek, levelek
Rejtsetök el engöm,
Mer az én galambom
Holtig keres engöm!

Törökbecse (Torontál)


Kálmány Lajos: Szeged népe I-III. Arad, 1881-1882, Szeged, 1891., II. 20.




Hátra Kezdőlap Előre