Oda alá a szedrényi határba, |
Kivirágzott egy nagy hársfa magába, |
Kivirágzott egy nagy hársfa magába, |
Juhászlegény furulyázgat magába. |
|
Éjfél után hármat ütött az óra, |
Még akkor is szépen szól a furulya, |
Furulyaszó fölhallik a kastélyba, |
– Ébren vagy-e Szedri báró Mariska? |
|
Kinyílik a hálószoba ablaka, |
Kis Mariska búsan tekint ki rajta, |
Kis Mariska föl-fölsóhajt magába: |
– Mért is lettem Szedri báró leánya! – |
|
Kis Mariska juhásznénak nem való, |
Gyenge lábát fölböködi a tarló… |
|
Szedri báró fölnyergeli a lovát, |
Körüljárja a szedrényi határát. |
Megkérdezi legöregebb juhászát: |
– Nem látta-e Szedri báró leányát? |
|
– Nem láttam én, tekintetes uram, ha mondom. |
A juhászom három napja nem látom, |
Azzal ment el a nagyságos kisasszony; |
Elbúcsúzott ettől a nagy világtól. – |
|
Szedri báró kiválasztja azt a fát, |
Amelyikre juhászlegényt akasztják, |
Fújja a szél fekete göndör haját, |
Más öleli Szedri báró Mariskát… |
|
|