Szedri báró Mariska

(A báró lánya)

Oda alá a szedrényi határba,
Kivirágzott egy nagy hársfa magába,
Kivirágzott egy nagy hársfa magába,
Juhászlegény furulyázgat magába.
Éjfél után hármat ütött az óra,
Még akkor is szépen szól a furulya,
Furulyaszó fölhallik a kastélyba,
– Ébren vagy-e Szedri báró Mariska?
Kinyílik a hálószoba ablaka,
Kis Mariska búsan tekint ki rajta,
Kis Mariska föl-fölsóhajt magába:
– Mért is lettem Szedri báró leánya! –
Kis Mariska juhásznénak nem való,
Gyenge lábát fölböködi a tarló…
Szedri báró fölnyergeli a lovát,
Körüljárja a szedrényi határát.
Megkérdezi legöregebb juhászát:
– Nem látta-e Szedri báró leányát?
– Nem láttam én, tekintetes uram, ha mondom.
A juhászom három napja nem látom,
Azzal ment el a nagyságos kisasszony;
Elbúcsúzott ettől a nagy világtól. –
Szedri báró kiválasztja azt a fát,
Amelyikre juhászlegényt akasztják,
Fújja a szél fekete göndör haját,
Más öleli Szedri báró Mariskát…

Bősárkány (Sopron)


Néprajzi Intézet kézirattára. Eötvös Loránd Tudományegyetem Folklore Tanszéke). (Kriza Ildikó gyűjtése)




Hátra Kezdőlap Előre