Amott legel a Szirmai gulyája, |
A kisasszony maga sétál utána, |
Már messziről kiáltja a gulyásnak: |
– Szívem, gulyás, terítsd le a subádat! |
|
– Nem terítem én le az én subámat, |
Mert behajtják az én kedves gulyámat! |
– Hát te avval, szívem gulyás, ne gondolj, |
Kiváltja az édesanyám, ha mondom! – |
|
– Édesanyám, váltsa ki a gulyáját, |
Vélem töltötte el az éjszakáját! |
– Lányom, lányom, lányomnak se fogadlak, |
Ha én téged egy gulyásnak odadlak. – |
|
Erdő báró fölül kis pej lovára, |
Kimegyen a legközelebb tanyára, |
– Jó estét, te juhászgazda, mit csinálsz? |
Nem láttad-e Erdő báró leányát? |
|
– Nem láttam én, Erdő báró, ha mondom, |
Három hete nem láttam a bojtárom. – |
|
Rásütött a nap a báró házára, |
Az ablakán sírva néz ki a lánya; |
– Én Istenem, mér lettem báró lánya |
Mér nem lettem juhászlegény babája? – |
|
Jaj de szépen kifaragták azt a fát, |
Melyikre a juhászlegényt akasztják. |
Fújja a szél fekete göndör haját, |
Mér szerette el a báró leányát! |
|
|