Szűcs Kláris

Este van, este van, nyócra jár az óra,
Mindön hajadon lány készül a fonóba;
Szögény Szűcs Kláris is oda indult vóna,
Ha az ég fölötte be nem borult vóna.
Beborult, beborult, be is sütétödött,
A szögény Szűcs Kláris gyászba öltözködött,
Elmönt a fonóba, leült a lócára.
Kihítta egy legény csak egy minutára.
Kérdi a gazdasszony: – Ugyan ki löhet ez? –
Feleli a legény: – Az én kedvesöm ez! –
Kihítta a kerbe, talijányi völgybe,
Talijányi völgybe lészön möghalása.
Mikor egyet ütött: fénylött a fokosa,
Mikor kettőt ütött: vérbe borította.
– Gyertök lányok, gyertök, rajtam segítsetök,
Jaj, soha nem gyüvök fonóba veletök! –
Elmöntek, fölfogták, letötték a fődre,
Pirosra festötte a fődet is vére.
– Lányok, lányok, lányok, rúlam tanuljatok,
Hogy irígy legénnyel ne barátkozzatok!
Ha fonóba möntök, guzsalyt ne hordjatok,
Mert ha guzsalyt hordtok, így lészön sorsotok,
Hétfőn virradóra eláll a szavatok,
Talijányi völgybe lészön möghalástok…
Irjátok fejfámra, gyászos körösztfámra:
Mindön hajadon lány vigyázzon magára.

Lőrincfalva (Temes)


Kálmány Lajos: Szeged népe I-III. Arad, 1881-1882, Szeged, 1891., III. 216-217.




Hátra Kezdőlap Előre