Utra Mari belépett a kiskertbe, |
Lefeküdt a nagy diófa tövébe. |
Utra Mari, nem félsz, hogy ott meglátnak, |
Az emberek árulkodnak utánad. |
|
Utra Mari rózsaszínű szoknyája, |
Beléakadt a kiskert ajtójába. |
Utra Mari elkiáltotta magát: |
– Jaj Istenem, közeledik a halál! |
|
Utra Marit kilenc csendőr vallatja, |
Szeretője az ablaknál hallgatja. |
– Utra Mari, valld ki minden bűnödet, |
Hová tetted a te négy gyermekedet? |
|
– Kettőt tettem nagy diófa tövébe, |
Egyet dobtam a Tisza fenekére, |
Egynek vérit vettem, mint a madárnak, |
Mert nincsen kit hívjon édes apának. |
|
– Lány barátim, rólam példát vegyetek, |
Csalfa legénynek sohase higgyetek, |
Csalfa legény csalta meg a szivemet, |
A jó Isten borítsa rá az eget. |
|
Kolozsvári fogház fala de sárga, |
Oda vagyon Utra Mari bezárva. |
Megizentem a jó édesanyámnak: |
Küldjön párnát lánya feje aljának. |
|
Vajdakamarás (Szolnok-Doboka)
|