A nyárádi kertek alatt foly a víz, |
Ne menj arra Nagy György Jóska, mert elvisz! |
Elviszi a piciny csárdás kalapod, |
Mivel mondtál a rózsádnak jó napot! |
|
Tegenyei kertek alatt foly a víz, |
Ne menj arra Nagy György Jóska, mert elvisz! |
Elviszi a véres nyelű baltádat, |
Amelyikkel Simony Nácit levágtad. |
|
– Bíró uram, adjon isten, jó napot! |
– Fogadj isten, Nagy György Jóska, mi bajod? |
– Bíró uram, nem egyéb az én bajom: |
Simony Nácit a hugáér levágtam! |
|
– Kár vót neked, édes fiam, azt tenni: |
Simony Nácit a hugáér levágni! |
– Bíró uram, régóta ellenségem, |
Hogy húga nem lehetett feleségem. – |
|
Simonyéknál siratják a halottat, |
Nagy Györgyéknél még jobban a másikat, |
Simony Nácit viszik a temetőbe, |
Nagy György Jóskát a börtön fenekére. |
|
– Leopoldi tömlöcajtó, repedj meg, |
Nagy György Jóska hadd szabadúlhasson meg, |
Nagy Györgyné de siratgatja a fiát, |
Mert azt hallja, hogy holnap felakasztják. |
|
– Menj el haza, édesanyám, megvan már, |
Az én életemnek vége vagyon már. – |
De a Jóska mégis ír az anyjának: |
Selem párnát küldjön feje aljának! |
|
Édesanyja visszaírta fiának: |
Bodros haját tegye feje aljának! |
Nagy György Jóska kisétált a kiskertbe, |
Felnézett az a csillagos egekre: |
|
– Jaj Istenem, hogy kell nekem meghalni! |
Szeretőmet, szegény leányt, itthagyni? – |
Simony Juli is kisétált a kertbe, |
Felnézett a ragyogó kék egekre: |
– Jaj, Istenem, tekints reám szemeddel… |
|
|