Nagy György Jóska

A nyárádi kertek alatt foly a víz,
Ne menj arra Nagy György Jóska, mert elvisz!
Elviszi a piciny csárdás kalapod,
Mivel mondtál a rózsádnak jó napot!
Tegenyei kertek alatt foly a víz,
Ne menj arra Nagy György Jóska, mert elvisz!
Elviszi a véres nyelű baltádat,
Amelyikkel Simony Nácit levágtad.
– Bíró uram, adjon isten, jó napot!
– Fogadj isten, Nagy György Jóska, mi bajod?
– Bíró uram, nem egyéb az én bajom:
Simony Nácit a hugáér levágtam!
– Kár vót neked, édes fiam, azt tenni:
Simony Nácit a hugáér levágni!
– Bíró uram, régóta ellenségem,
Hogy húga nem lehetett feleségem. –
Simonyéknál siratják a halottat,
Nagy Györgyéknél még jobban a másikat,
Simony Nácit viszik a temetőbe,
Nagy György Jóskát a börtön fenekére.
– Leopoldi tömlöcajtó, repedj meg,
Nagy György Jóska hadd szabadúlhasson meg,
Nagy Györgyné de siratgatja a fiát,
Mert azt hallja, hogy holnap felakasztják.
– Menj el haza, édesanyám, megvan már,
Az én életemnek vége vagyon már. –
De a Jóska mégis ír az anyjának:
Selem párnát küldjön feje aljának!
Édesanyja visszaírta fiának:
Bodros haját tegye feje aljának!
Nagy György Jóska kisétált a kiskertbe,
Felnézett az a csillagos egekre:
– Jaj Istenem, hogy kell nekem meghalni!
Szeretőmet, szegény leányt, itthagyni? –
Simony Juli is kisétált a kertbe,
Felnézett a ragyogó kék egekre:
– Jaj, Istenem, tekints reám szemeddel…

Csákvár (Fejér)


Ethnológiai Adattár. Az Országos Néprajzi Múzeum Kézirattára, 2774. sz. 27.




Hátra Kezdőlap Előre