Balog Józsi

– Balog Józsi mit gondolál,
Mikor a sóra indulál?
– Én egyebet nem gondoltam:
Szerencsétlen úton jártam.
– Balog Ferenc mét engedéd,
Fiad sóra mét eresztéd?
Lásd gyermeködöt elvesztéd:
Szüved nagy bánatba ejtéd.
– Balog Ferencné édös anyám!
Édös jó nevelő dajkám!
Jobb lett vóna küs koromba
Zártál vóna kopossómba.
Dógom igy nem történt vóna:
Szüved bánatba nem vóna;
Egy küs ecsém megkönyveze,
Fegyver között kikésére.
Ingöm arra kénszeritte,
Szójak bárcsak kettőt vele;
Én szólanék, de nem tudok:
Fegyver között most meghalok. –
Minden tisztök megengettek,
Csak az egyik nem engedett,
Neki es van négy árvája,
Jussanak azok es arra.
Szilvafák alatt feküttem,
Három medvével küzdöttem,
Letörék a csűröm szarva
Rettenetes halálomra.
Kelemen ur nem engedte,
Ágya meg az isten érte,
Szülőimet megrekeszté,
Halálomra nem ereszté.
A Pojána úttya széjin:
Vér buzog fel a föd szenyin;
Ha kérdik: hogy micsoda vér,
Mongyátok: hogy ártatlan vér.
Balog Józsi vérontása,
Sok nemzetnek könyhullása,
Az ő véletlen halála
Lett mindenek példájára.
Kár vót meghalni szegénynek,
Szegény – ép, szép, jó legénynek,
Vége van az életinek,
Vége az én énekömnek.

Udvarhelyszék


Kriza János: Vadrózsák. (Székely népköltési gyűjtemény). Kolozsvár, 1863., 107-108.




Hátra Kezdőlap Előre