– Márton Józsi mit gondoltál, |
– Én egyebet nem gondoltam, |
Kereszt-hegybe elindultam! |
|
Az bárdomat jobbra fogtam, |
Negyven árvát útra hagytam, |
|
Egy cseppet elszenderedtem, |
Hogy én abból felébredtem, |
|
Hát két csendőr áll előttem. |
– Csendőr urak, miért jöttek? |
– Azért jöttünk, hogy elvigyünk |
|
– Ne sírj, édes feleségem, |
Ne zokogj, árva gyeremek, |
|
|