Csáki báró elindula…

(Az elrabolt lány)

Csáki báró elindula,
Hosszú útra rengetegre,
Fölkereste Molnár Annát,
– Gyere velem Molnár Anna!
Gyere velem Molnár Anna,
Hosszú útra rengetegre! –
Nem ment vele Molnár Anna.
Hívta, nem ment el jágóval.
Fölkapta őt a nyeregbe,
Gyorsan elvágtatott vele,
Elvágtatott hét határra,
A lipcsei vásárvárba.
– Megérkeztünk, édes rózsám, –
Csáki báró így szólt hozzá.
– Szállj le, ne ülj a nyeregbe! –
A nyeregből kiemelte.
Molnár Anna nagy siratva
Hangos szóval zokogatja,
Kérte, hogy vigye őt vissza,
Mert keresi őt az anyja.
De a báró megragadta,
Megragadta kézen fogta,
Bévezette a terembe.
A teremnek belsejébe.
Kinyitotta belső szobát,
Odavitte Molnár Annát.
Káromkodva átölelte,
– Te leszel a Lipcse gyöngye.
– Nem kell nekem rang, méltóság,
Nem kell nekem nagy cifraság,
Van már nékem vőlegényem,
Akit hívnak Bálint néven.
Tudom, keres ő már engem,
Fáj értem a gyönge szíve,
Vaj, ha tudná, merre vittek,
Fölkeresne ő engemet.
Holnapután kell’ne menni
Nékünk párba, megesküdni,
Jaj, Istenem, jaj, mit tegyek,
Vége lesz az életemnek?! –
Csáki báró így szólt hozzá:
– Csak meg ne halj, szép violám,
Te leszel a Lipcse gyöngye,
Enyém maradsz mindörökre.
– Sose leszek a magáé,
Inkább leszek a halálé,
Jaj, Istenem, jaj, mit tegyek,
Vége szakad az éltemnek. –
Csáki báró haragjában
Rázárta az ajtót nyomban,
Molnár Anna az ablakból…
Elterült a földön holtan.
Leugrott a kövezetre,
Kicsordult a piros vére,
Piros vér lett a part alja,
Sirathatja őt már párja.

Zsére (Nyitra)


Múzeumi szövegek. (Az Országos Néprajzi Múzeum zenei archívuma). (Morvay Judit gyűjtése) (Dallammal)




Hátra Kezdőlap Előre