– Gyere velem Molnár Anna! |
|
Hosszú útra rengetegre! – |
Nem ment vele Molnár Anna. |
Hívta, nem ment el jágóval. |
|
Gyorsan elvágtatott vele, |
|
– Megérkeztünk, édes rózsám, – |
Csáki báró így szólt hozzá. |
– Szállj le, ne ülj a nyeregbe! – |
|
Kérte, hogy vigye őt vissza, |
|
– Te leszel a Lipcse gyöngye. |
|
– Nem kell nekem rang, méltóság, |
Nem kell nekem nagy cifraság, |
Van már nékem vőlegényem, |
Akit hívnak Bálint néven. |
|
Tudom, keres ő már engem, |
Fáj értem a gyönge szíve, |
Vaj, ha tudná, merre vittek, |
|
Nékünk párba, megesküdni, |
Jaj, Istenem, jaj, mit tegyek, |
Vége lesz az életemnek?! – |
|
Csáki báró így szólt hozzá: |
– Csak meg ne halj, szép violám, |
Te leszel a Lipcse gyöngye, |
Enyém maradsz mindörökre. |
|
Jaj, Istenem, jaj, mit tegyek, |
Vége szakad az éltemnek. – |
|
Rázárta az ajtót nyomban, |
Elterült a földön holtan. |
|
Piros vér lett a part alja, |
|
|