Már mikor én tizennyolc éves voltam, |
Már én akkor házasodni akartam. |
Megkértem tizenkét lányt, nem gyött el, |
Valamennyi mind hibát talált bennem. |
|
Az elsőnek kicsiny voltam, az volt baj, |
Másodiknak szölke voltam, az volt baj! |
Harmadiknak, hogy a szemem kékellett, |
Negyediknek a termetem nem tetszett. |
|
Ötödiknek, hogy én paripán gyöttem, |
Hatodiknak, hogy vagyonom mér nincsen. |
Hetediknek barnahajú legény köll, |
Hő szerelem jöjjön ki a szívéből. |
|
Nyolcadiknak, hogy én kocsin nem gyöttem, |
Kilencediknek, hogy még korán jöttem, |
Tizediknek, hogy nincsen édesanyám, |
Tizenegyediknek, nincs ki gondot visel rám, |
Tizenkettedik nem mén férhez soha. |
|
Így hát akkor nem is lesz feleségem, |
Gyalázattal kell a világot élnem, |
Gyalázattal élem a világomat: |
Legény vagyok, kimulatom magamat! |
|
|