Bíró Ferenc Margit nevű leánya |
Akinek ma tíz faluban nincs párja, |
De Margitot sok legény csalogatja, |
De legjobban Kiss Imre biztogatja. |
|
Kiss Imrének más ütött a szivébe, |
Üzenetet adott fel Cserépéknek, |
Hogy ők egyszer el fognak oda menni |
A bátyjával Cserép Zsuzsit megkérni. |
|
El is mentek ők oda szombat este, |
De Cserépné már a kapuban leste, |
Egy pár szóval, páros csókkal fogadta, |
Kiss Imrének az asztalnál helyt adtak. |
|
Éjfél után egyet ütött az óra, |
Kiss Imre már elindult a nagy útra, |
De Cserépné e szavakkal kisérte: |
– Holnap menjetek el a pap elébe. |
|
Holnap menjetek el a pap elejbe, |
Neveteket irassátok a könyvbe. |
De hogyha ezt Bíró Margit megtudja |
Leányomat örökre elátkozza. – |
|
Éjfél után egyet ütött az óra, |
Bíró Margit megy a falusi kútra. |
Oly szomorú hírt hallott ő a kúton, |
Alig tudott hazamenni az úton. |
|
Alig várta, hogy korsóját letegye, |
Egyenesen megy Kiss Imréék fele. |
Be se megyen, csak a kaput zörgeti; |
– Álnok szívű, ha megcsaltál, gyere ki! – |
|
Ki is megy hát Kiss Imre a kapuba, |
Bíró Margit e szavával azt mondja: |
– Igaz-e, Imre, hogy megházasodtál? |
A szívemre de nagy bánatot hoztál. |
|
– Igaz bizony, Bíró Margit, szeress mást, |
Úgy is régtől szeretjük mi már egymást. |
– Álnok szívü, add ide a kezedet, |
Hadd kivánjak néked boldog életet. |
|
Agárkutya hordozza életedet, |
Vegye el Isten a feleségedet, |
Esztendeig és harminchat hónapig |
Nyomjad, Imre gyászos ágyad fenekit! |
|
Kilenc orvos orvosságát használd el, |
Se ég, se föld soha ne fogadjon el, |
Se ég, se föld be ne vegyen gyomrába, |
Vessen ki a sírod két oldalára. |
|
– Na most, Margit, add ide a kezedet, |
Hadd kivánjak én is boldog életet. |
Kötél által vesd ki az életedet, |
Mer az Isten nem egymásnak teremtett! |
|
Éjfél után egyet ütött az óra |
Bíró Margit elindult a nagy útra. |
Még ha köszöntek se nagyon fogadta, |
Hazament és magát felakasztotta. |
|
De amikor Kiss Imre ezt megtudta, |
Éles kését a szívébe mártotta. |
– Nahát, Margit, most megyünk már együvé, |
Ha az Isten ugy rendelt el bennünket! |
|
|