Barna legény kiállott a kapuba, |
Jobb szemire a kalapja lehúzva. |
Odamegy a legkedvesebb barátja: |
– Ugyan koma a te szived mi bántja? |
|
– Barna legény, ne kérdezd, hogy mi bajom: |
Beteg az én aranyos kis galambom, |
Ottan fekszik, tiszta fehérbe fekszik, |
Piros bársony paplannyal takaródzik. |
|
Doktor-kocsi megy az úton sebesen, |
Barna legény megszólítja csendesen: |
– Doktor uram, adjon Isten jó napot! |
Jöjjön vizitálja meg a babámot! |
|
– Barna legény, ne aggódjon hiába, |
Két nap múlva jobban lesz a babája, |
Két nap múlva menjen végig az utcán, |
Tekintsen bé a babája ablakán! |
|
Két nap múlva végig is ment az utcán, |
Bétekintett a babája ablakán. |
Két ablakba két szál gyertya meggyújtva, |
– Jaj, Istenem, meg van a babám halva. |
|
Jaj Istenem, de szeretnék bémenni, |
De szeretnék a babámmal beszélni. |
Kelj fel, babám, kelj fel, mert megcsókollak, |
Ölelő két karjaim közt hordozlak. |
|
Temetésre kondulnak a harangok, |
Ki lehet most a faluba a halott? |
Ki lehet? A szomszédasszony leánya, |
Barna legény igaz szívű babája. |
|
– Megkondult a válaszúti nagyharang, |
Húzza aztat három fehér vadgalamb, |
Azt veri ki jobb és baloldalára: |
Szerettelek galambom, de hiába. |
|
Három éve járom a nagy világot, |
Láttam benne sok szép élő virágot, |
Olyan szépet, mint te vótál, nem láttam, |
Nem találom párodat a világon. |
|
|