Barna legény kiállott a kapuba

(Kórház-ballada)

Barna legény kiállott a kapuba,
Jobb szemire a kalapja lehúzva.
Odamegy a legkedvesebb barátja:
– Ugyan koma a te szived mi bántja?
– Barna legény, ne kérdezd, hogy mi bajom:
Beteg az én aranyos kis galambom,
Ottan fekszik, tiszta fehérbe fekszik,
Piros bársony paplannyal takaródzik.
Doktor-kocsi megy az úton sebesen,
Barna legény megszólítja csendesen:
– Doktor uram, adjon Isten jó napot!
Jöjjön vizitálja meg a babámot!
– Barna legény, ne aggódjon hiába,
Két nap múlva jobban lesz a babája,
Két nap múlva menjen végig az utcán,
Tekintsen bé a babája ablakán!
Két nap múlva végig is ment az utcán,
Bétekintett a babája ablakán.
Két ablakba két szál gyertya meggyújtva,
– Jaj, Istenem, meg van a babám halva.
Jaj Istenem, de szeretnék bémenni,
De szeretnék a babámmal beszélni.
Kelj fel, babám, kelj fel, mert megcsókollak,
Ölelő két karjaim közt hordozlak.
Temetésre kondulnak a harangok,
Ki lehet most a faluba a halott?
Ki lehet? A szomszédasszony leánya,
Barna legény igaz szívű babája.
– Megkondult a válaszúti nagyharang,
Húzza aztat három fehér vadgalamb,
Azt veri ki jobb és baloldalára:
Szerettelek galambom, de hiába.
Három éve járom a nagy világot,
Láttam benne sok szép élő virágot,
Olyan szépet, mint te vótál, nem láttam,
Nem találom párodat a világon.

Válaszút (Kolozs)


Kallós Zoltán: Balladák könyve, Bukarest,  1970., 526-527. (Dallammal)




Hátra Kezdőlap Előre