Örökké való hűséges szolgálatomnak ajánlása után, nagyságos és énnekem mindenkoron kegyelmes uram.
Ím, ez mai órában, délben juta nagyságodnak egy jobbágya Belekből, ki az estve jött ki az török táborból, mondja azt, hogy ennekelőtte Szigetet [Szigetvárat] háromfelől lőtték, de mastan kétfelől vagyon az sánc az vár kapuja előtt és az malom előtt, onnal lövik, de azt mondja, hogy igen lövik.* Reánézött, semmit még eddig nem tehettenek nekik, hogy csak poroz az golyóbis rajta, ezt es mondja, hogy értette volna közöttük, hogy ez mai jövendő éjjel akarnájak megostromlani, immár az Isten mit ad, nem tudom, de sok fát hordottanak alája. Ezenközben jutának valami szegény legények Thahy Ferenc uramtul, kik vele Babolcha alá mentenek vala, de semmit nem használhattanak, mert az török ki nem jött, ezekben lövés miatt egy esött sebben.*
Az élésszerzés felől, kegyelmes uram, mindenfelé erősen meghagytam, az gabonát penig, amint az szegénységnek kiosszam, nagyságodtul tanóságot várok, pénzen-e vagy mi módon.
Mondja ezt es egy kétnyári ember, nagyságod jobbágya, hogy értette volna azt közöttek, hogy az fát akarják az palánk mellé faggyúval és hájjal rakni és puskaporral meghinteni, hogy úgy megégessék az palánk[j]át a várnak.
Kegyelmes uram, ím, az kemencéket megcsináltattam, az állást es mellettök, nagyságod tanóságot adjon, ha mindjárást süttessök.
Mastan im búzát igen arattatonk, de igen kevés népönk vagyon, mert ez alávaló faluk mind esmég elfutamodt. Nagyságodtól, mint kegyelmes uramtól jó tanóságot várok.
Immár Szigetből senki sem harcra, semmire ki nem jőhet, lássa nagyságod, mint kelljen gondolni.
Isten tartsa nagyságodat jó egészségben, es nagyságodat ugyan várjok. Ex Chorgo 6. July 1556.
servitor perpetuus [halálig szolgája], Christoforus Zabragy
Szalay, 191–192. Nr. 208. S. k.