Sok üdvözletet küldök.
Elolvasván városotok kiváló szenátusának levelét, nagybecsű férfiak, hálát adok szabadító Jézus Krisztusunk Atyjának, aki titeket a mennyei élet tudományának előmozdítására Szent Lelkével annyira felbuzdított, hogy Krisztus királyságának határait nagy gonddal és iparkodással teljes egyetértésben kiterjeszteni igyekeztek. Teljes szívemből kérem az irgalom atyját és a vigasztalás Istenét, hogy vállalkozásaitokat és fáradozásotokat szerencsésen éltesse. Nem helyes, hogy bármennyire is kételkedjetek hozzátok érkezésemmel kapcsolatban, ha Isten Fia, aki pásztora és felügyelője saját vérén szerzett egyházának, így látja jónak. Mert noha saját életemnek semmiféle szüksége nem kényszerítene arra, hogy ezt az egyházmegyét, amelyben itt szolgálok, elhagyjam, mégis az Isten igéje utáni éhség és szomjúság, amely a Ti oly híres városotokat gyötri, késztet arra, hogy még ma útra készüljek, s a Királyi Fenségtől elnyerjem az engedélyt a hozzátok költözésre.* Ezért három vagy négy napig semmi választ nem fogok adni Nektek, ezt a késedelmet fogjátok úgy fel, mint ami a kérvényezéssel együtt jár. Semmiképpen sem fogom halasztgatni, hogy minden dolgomról hírt adjak Nektek, amint Bécsből eljöhetek. Az egyházi jövedelmekről, amelyeket én és családom Nálatok kapnánk, most semmit sem írok, a helyzet ismertetője ezt szóban is elmondhatja. Kívánom, hogy mindnyájan egészségben éljetek.
Óvár, 1559. az Úr mennybemenetelének ünnepén.
Huszár Gál, az Ige méltatlan szolgája az óvári gyülekezetben
Szabó András fordítása latinból
Kemény, TT 1894. 188. Nr. 2. S. k.