Nemzetes, nagyságos és nagyrabecsült Úrasszonyunk, üdvözletünket… stb.
Minthogy nyilvánvaló dolog az, hogy a legfélelmetesebb ellenség, a törökök császára [I. Szulejmán] hatalmas erővel közeledik e porba sújtott haza maradványainak elpusztítására és földdel egyenlővé tételére, s az is, hogy legelőször Szigetet* támadja majd meg, mert az sok tartomány elővéd bástyája, s innen szándékozik majd tovább haladni, éppen ezért igen fontos dolog az, hogy az ilyen nagy fontosságú helyet mindazok gondjukba fogadják, akiknek megmenekülése vagy életveszedelme e vártól függ.
Ámbár fenséges herceg urunk, Károly úr, Ausztria főhercege* stb., mindnyájunk legkegyesebb ura, a szent római birodalom császári és királyi felségének távollétében kegyesen kinyilvánította abbeli szándékát, hogy e vár védelmére bizonyos védelmi berendezésekről, egyéb szükséges hadiszerekről s katonákról is gondoskodni fog, mégis úgy ítéljük meg a dolgot, hogy mivel a törökök császárának személye és hatalmas ereje ellen sokkal több katonára van szükség, mint ha valamelyik pasa ostromolná meg a várat, éppen ezért, ha nemzetes és nagyságos Úrasszonyságodnak kedves az édes haza, és ha barátainak s derék szolgáinak békességes jövendőt kíván, a lehető legszorgosabban kérjük ugyanazon Úrasszonyságodat, de tisztünkből fakadó kötelezettségünknek megfelelően, ünnepélyes felhívással buzdítjuk is, hogy szíveskedjék – nem is annyira az én személyemre tekintettel, hanem fontolóra véve a kereszténység további fennmaradását, annak érdekében, hogy e hely és egyéb tartományok az elkövetkező veszedelmet elkerülhessék, nem is említve saját személyünket – saját tetszése szerinti számú gyalogpuskást, s velük néhány jeles személyt, saját költségén, négyhónapi időtartamra, ide hozzánk Szigetre mielőbb útbaindítani; mi ugyanis úgy határoztunk, hogy a hatalmas Isten nevében mindenképpen e várba zárkózunk be, mert az a kívánságunk, hogy mindenekelőtt a jóságos Istennek, azután ő szent császári és királyi felségének, valamint a kereszténységnek s ennek az édes, végső pusztulásba taszított hazának hűségesen, állhatatosan és derűs arccal szolgáljunk vérünk hullásával, s ha a sors úgy hozná, akár saját fejünk veszélyeztetésével is. Reméljük azonban, és teljességgel meg is vagyunk győződve arról, hogy nemzetes és nagyságos Úrasszonyságod – még akkor is, ha Szigettől semmiféle szabadság avagy semmiféle veszély sem függne – csak a mi személyünkre és barátságunkra tekintettel is megtenné mindezt; őrizze meg az Isten ugyanazon Nagyságodat soká, jó egészségben; boldogan.
Hőn óhajtott válaszát várva, Nagyságodnak ajánljuk magunkat és szolgálatainkat.*
Kelt a mi Csáktornyánkban, 1566. április 19-én.
Miklós, Zerin örökös grófja, stb.
Kenéz Győző fordítása latinból
Sinkovics, 1. 134–135. Nr. 26/a.