Lipsius üdvözli Johannes Sambucus Pannoniust. Akaratom ellenére kellett eltávoznom, drága Sambucusom, Bécsből.* Visszatartott a város, a legnagyobb uralkodó udvara, de leginkább te magad. Csodáltam a város kellemességét, az udvar fényét; benned pedig a kivételes műveltséggel ötvözött egyedülálló emberséget kedveltem, vagy hogy inkább személyes hangot használjak, szerettem. Hogy szeretetemnek és irántad való örökös jóakaratomnak tanújelét adjam, Tacitusnak ezt a két könyvét, az egyiket a germánok szokásairól, a másikat Cn. Agricola életéről, s egy harmadikat, amely egy ismeretlen írótól származik és saját korának szónokairól szól, neked ajánlom.* Csekély ajándék, bevallom, s hálám lerovásának egy kis részét is alig teszi ki, de remélem, hogy úgy tehetek, ahogy a jóindulatú adósok szoktak, hogy a kölcsönnek ezzel a kis töredékével hagylak addig eléldegélni, amíg elmémnek valami jobb termésével magát a kölcsönt kamatjaival együtt le nem róhatom. Hogy ez rövid időn belül meglesz, ha a Múzsák is úgy akarják, abban erősen bízom.
Isten veled!
Uray Piroska fordítása latinból
Lipsius, 1574. 561.