Üdvözöllek. Még mindig nem feledkeztem meg magamról, most is a Miksáról mondott szónoklatocskát sürgetem.* Tudom, hogy kit tettél társörökössé, amennyit ér, annyira tartom. Isten veled!
Allegriusunk 3 hete halt meg a börtönben, Nicasius [Ellebodius] pedig e hó 4-én, délután két órakor halt bele halálos mirigyes keléseibe, amely betegséget Ungnád Kristóf lányainak ápolásakor szedett össze. Az ápolásért előzőleg 100 tallért kapott három napra. Sajnálom, hogy e nagy tehetség és dicséretes, tervbe vett munkái félbemaradtak.
Bécs városa e hó 8-án szerencsétlen és váratlan utasítást kapott a császártól a vallási szertartás megváltoztatásáról:* azaz, hogy sem Krisztus testének és vérének felvételét, sem a feloldozást, sem a keresztelést nem szabad háznál végezni, az Alesnél [!] szokásos temetési gyászmenet tilos, a megfelelő plébániákat kell használni; azokat pedig, akik vonakodnának engedelmeskedni, el kell fogni, bilincsben kell tartani, és császári parancs nélkül tilos elengedni. Tanácskozással el lehet nyújtani ezt az ügyet, és jobb vége lehet, mint kezdete volt, feltéve, ha teljesen meg nem vakulunk. Egyesek hozzáteszik, hogy kibocsátották a rendkívüli parancsot, és hogy a városi tanács ezentúl ennek lesz alávetve, de szerzőit nem ismerem. Elismerjük, hogy a császárnak meg kell adni a császár képével kivert pénzt.*
Úgy tűnik, hogy a török csak arra használja a békét, hogy ürügyet keressen a háborúra, amíg zavaros a helyzet. A valóság az, hogy még most is hizlalják ezeket a törököket. Nagyon jól tudjuk, hogy Lengyelország királya sokat akar.
A danckaiaknak kitartást és józanságot kívánok, amíg még szabadok.* Isten Veled, és szeress engem!
1577. június 13-án a te Zsámbokyd.
Téglásy Imre fordítása latinból
Gerstinger, 218–219. Nr. 116.