Nagyságos és tisztelendő atyám.
Az isteni Felség és a királyi jóság alkalmat adott rá, hogy még most is írhatok Őkegyelmessége számára. Ma a király [Báthori István] nagyon nagy örömmel mondta nekem, hogy az erdélyi fejedelem [Báthori Kristóf], az ő fivére, új leveleket irt neki arról, hogy ha soha nem volt megfelelő idő jezsuita atyákat küldeni Erdélybe, most nagyon jó alkalom van rá, mert nemcsak az eretnek Dávid Ferencet vetette börtönbe a nép dühe, s már élete is veszélyben,* mint arról előző levelemben írtam, de egy Jézus Társaság-beli atya [Leleszi János] Egerből indulván és áthaladván Magyarországon, Erdélybe érkezett, kiprédikálni és megtéríteni az eretnekeket, s ugyanazon a napon, midőn a levél érkezett, megtérített és megkeresztelt negyven zwingliánust* a fejedelem jelenlétében: ettől a nép nagyon meghatódott, és jó érzéssel viseltetett a Társaság-beli atya iránt. Hogy ne veszítsük tehát el ezt a nagy lehetőséget, s megnyerjük nemcsak Erdélyt, de egész Magyarországot is, határozatot hoztunk a királyi felséggel egyetemben, hogy innen rögtön a Tartományi Atyához [Franciscus Sunierihez], a vilnai kollégium rektorához menjenek; Odeschalco és Cervino, kik Krakkóban vannak nélkülözhetetlen segédpüspökeikkel, és közben Rómából hívják Szántó Arator Istvánt, és egy másikat, aki nagyon tudós az eretnekekkel folytatott hitvitákban, nagy gyorsasággal kell hogy jöjjenek. Alázatosan könyörgök azért Tisztelendőségedhez, ha Szántó István nem indult volna el rögtön, miután a levelet megkapta, tegyen róla, hogy minél előbb induljon el társával, ki az előbbiekben említett kívánalmaknak megfelel, ha már az a két olasz, aki itt van Krakkóban, nem olyan, mint én szeretném, hogy legyen akkor is, ha olyan, küldjön mindazonáltal mindenesetre egyet, ki tudós, és beszéli a német nyelvet, s mindez menjen nagyon gyorsan, mert ha rögtön, miután megkapták a levelet, jönnének is, talán már akkor is késő lenne a király nagy akaratához. És mert Őfelsége mondta nekem, hogy adna egy érsekséget, több mint ezer dukát jövedelemmel, annak, ki most akarna tartományi püspök is lenni, s kegyelmes urunk gondoskodjon majd a megvalósításról, s találjon erre megfelelő személyt, ki nagy műveltségű és szentéletű legyen. Hiszem, hogy a Szent Jeromos rendi atyák között lesz néhány megfelelő személy, ki elvállalja ezt a terhes hivatalt, a lélek üdvére és az Isten dicsőségére, s püspök lévén táplálni tudja új testvéreinket a pásztori hivatal minden szükséges étkével. Alázatos csókkal illetem Őkegyelmessége kezeit.
Vilna, 1579. június 14.
Nagyságos és Tisztelendő Uramnak alázatos és hálás szolgálója
Giv. Andrea Caligari
Varga Ágnes fordítása olaszból
Veress, 2. 12–13. Nor. 108. S. k.