Éltig való hűséges szolgálatunkat ajánljuk ti Nagságtoknak mint kegyelmes patronusinknak [pártfogóinknak], mivelhogy Isten után minden szükséginkban csak ti Nagságtokhoz vagyon bizodalmunk, úgymint az mi kegyelmes fejedelmünknek és urunknak híveihez: ez mostani szükségünkben is azért keresők meg Nagságtokot az mi könyörgő levelünkkel személyünk szerint, hogy Nagságtok az Úristent és az mi nyomorult állapatunkat tekintvén, valami rendtartásból való jót és könnyebbséget cselekednék velünk, mert ha Nagságtok nem könyörül rajtunk, az nagy ínségnek és rajtunk való szüntelen fu[v]arozásnak és munkának terhe miatt, nincs mit tennünk, pusztán kell ennél is inkább lakóhelyünket hadnunk, és vénségünkre bu[j]dosásra kell magunkat adnunk. Volt szolgálatunk az mi megholt érsek uraink [Oláh Miklós és Verancsics Antal] idejében is, de szabott idő és rendtartás szerint, de most mód né[l]kül és fölöttébb való keménséggel vagyon. Azelőtt való időkben szénatakarásból szabott dolgunk volt, azt megmí[v]eltük jó kedvvel, és azután a magunkéhoz fogtunk.* Dézsma búzabehordás mikor elérkezett, a szegin embernek mind magának, lovának ételt, italt adtak, és annak fölötte minden harminc mecből három meccet adtak,* most nemhogy egy szemet adnának, de sem lovunknak, sem magunknak semmi ételt nem adnak. Ha szántattunk és karácsony fáját hoztunk,* akkor egyéb dologból könnyebbségünk volt, és akkor is elég étele volt mind lovunknak, magunknak, de most ha marhánknak élést eleget nem vihetünk, és magunknak tarisznyában kenyeret nem tehetünk, étlen, itlan ott köll mi[v]elnünk, és ha élésért hazakéredzünk, azt mondgya [a tiszttartó], hogyha az eb megeszi es mind magunkat, marhánkat, de nem bocsját [!] bennünket, nem tudgyuk pedig mihez készejteni [!] magunkat, mert néha három vagy négy napra hirdetnek, s egy egész hétig vagy kettőig sem bocsjátanak haza,* és immár egynéhányunknak marhája holt meg az fölöttébb való erőltetés miatt, ki miatt szegények annira elfogyatkoztak, hogy az jobbágyságot is el köllött hadniok, úgyannyira, hogy Sigárdon tíz jobbággyal kevesebben vagyunk, Vaghán pedig és Szerdehelen fele sincsjen [!] meg, az szolgálat pedig mindennap többül, noha az jobbágy az kövesebbül. Azelőtt az szombati háznál* béres lovakot és szekereket tartottak, mind fahordást, szántást, dézsma betakarejtást [!] azon végezték el nagyobb részre, ki minekünk könnyebbségünkre volt, most eggyet [!] sem tartnak, de még malomba is az szegin emberrel vitetnek, ganéjt az háztól ezekkel hordatnak ki, az hegyben fáért, abroncsért* minket űznek, kergetnek, magunknak és marhánknak veszélyére és halálára. Mindezeknek fölötte az Újvárban való sok szekerezést, fahordást, ki szüntelen és fölöttébb való, eluntuk.* Az hatalmas Istenért kérjük azért Nagságtokot, hogy rendeljen Nagságtok oly szabott dolgot és szolgálatot, kit megállhassunk és ki mellett megmaradhassunk, mert tudgyuk, hogy Nagságtok nem ürül űfölsége pusztájjának. Földünk is pedig oly nyomorult az sok árvíz miatt, hogy sem rétünket, sem szántóföldünket nem élhetjük az víznek reánk szakadása miatt. Erre pedig indíttattunk Czutor uram biztatásából, kit midőn könyörgésünkkel megtaláltunk volna, ti Nagságtokhoz igazejtott [!] bennünket. Nagságtoknak az Úristentől jó egészséget és hosszú életet kívánunk.
Nagságtoknak alázatos és engedelmes szolgái:
szerdaheliek, vaghaiak
és sigárdaiak,
mind fejenként
egyaránt könyörögnek.*
Sinkovics, 1. 194–196. Nr. 37. Eredeti.