Ez a levél adassík az Nagyságos Losoncy Anna asszonnak, az Nagyságos níhai meghagyott Ugnot [Ungnád] Kristóf uram házastársának, nekem szerelmes asszonyomnak nénémnek.
Szolgálatomat írom Kegyelmednek mint szerelmes asszonyomnak nénémnek. Istentül kívánok Kegyelmednek minden kivánta jókat és ez világban hosszú ideiglen való jó szerencsés egíssiges életet minden jókkal megadatni Istennek kegyelmessígiből. Magam állapota felől minden jót, egíssiget irhatok Kegyelmednek.
Tudom, hogy csodálkozik Kegyelmed rajta s az mint hogy érteném is, hogy ennyi időtűl fogván Kegyelmedet levelem által nem találtam, mostani irásomat is pedig ugyan elhittem asszonyom, hogy Nagyságod kételensígből és szüksígből valónak itéli lennie. Mely Nagyságod vilekedése fog igaz is lenni egy ríszint, egy ríszint pedig méltó mentsígem lehet Nagyságod előtt, mert hogy ez ideig én Nagyságodat levelem által meg nem találtam, oka ez volt, miírthogy nagy bizonyosan beszíllettik és hirdettík egy naprul más napra az Nagyságod alájövetelit, kit ha Isten ű Szent Felsége megenged vala, uramval ű Kegyelmivel [Telegdi Pállal] egyetemben akartunk Nagyságodhoz menni és Nagyságodat meglátogatni. Miírthogy uram ű Kegyelme ismeretes még ez ideig nem volt Nagyságoddal, nagy szive szerint kívánta Nagyságodat látni és Nagyságoddal ismerkedni, kit ű Szent Felsége talám rövid nap is megenged űnünk.
Nem tagadhatom Asszonyom, hogy a szüksíg kínszerített egy ríszint rejá, hogy Nagyságodat levelem által megtaláljam. Nyilván vagyon tudom Nagyságodnál, miírthogy tudom Nagyságod akaratjából cselekszik az Nagyságod emberi is, hogy azon vadnak, hogy az ki kevés jószágot szegín megholt bódog emlékezetü Ugnot uram elvött vala tűlünk és azután sok fáradsággal, költséggel, törvínnyel visszavett Szakoly uram,* hogy elfoglalják tűlünk, mely Nagyságod igyekezetén és szándékán nem győztünk és nem győzünk is eleget csodálkozni, hallván és értvén az Nagyságod hozzánk való jó akaratját és egyebek előtt felőlünk való jó emlékezetit, melyben énnekem fűkípen eleitül fogván nagy bizodalmom volt. Senki sem verhette fejemben is, el sem hitethette velem, hogy Nagyságod énnékem gonosz akaró atyámfia volna. Most is Isten után ha egy emberben vagyon bizodalmom, Nagyságod az. Kírem szírt ugyan az Istenírt is Nagyságodat, Nagyságod tekintse meg az Istent és az Igazságot is és ne igyekezzík szegíny árva atyjafiát megnyomorítani, kiírt az Isten is jót ád Nagyságodnak, az emberek is jól emlékeznek Nagyságod felől írette, mi is teljes ílletünkben szolgálhassuk meg Nagyságodnak és mondhassunk mindig jót mindíltig Nagyságod felől. Nem szorította Nagyságodat Isten az mi kevesünkre, Isten annékül is eleget adott Nagyságodnak. Jól érti, tudja Nagyságod, nekünk annélkül is jószágink miá elíg költsígink, fáradságink vadnak, ne fárasszon annál is többel Nagyságod bennünket, holott jót várnánk inkább Nagyságodtul. Hiszen se én, se pedig az én uram semmit tehetsígünk szerint nem vítettünk Nagyságod ellen semmit, kit értsen bátor Nagyságod meg az Nagyságod jámbor ide alá való szolgáit, mert inkább igyekeznínk mi Kegyelmednek szolgálni, hogysem mint víteni valakire való tekintetből. Azért ne igyekezzík Nagyságod szegíny atyafiait megnyomorítani. Nagyságodtul jó atyafiságos és Isten szerint való választ várok. Isten sokáig éltessen Nagyságodat.
Ez levél költ Várdába Szent Iván nap után tized nappal.
Nagyságod szegíny atyjafia
szolgálója Várday Kata
Eckhardt, 1972. 65–66.