Többi között, szerelmes uram atyám, ezt az kettőt, hogy tisztösséggel megszabadhassak lakott helyemrül, földet mutálván [változtatván], ide Paduában jöhessek, […] kívántam és reménséggel vártam; mert noha azt mondja Seneca, hogy sedentio fit animus doctior [az egy helyben való tartózkodás teszi okosabbá a lelket], és az gyakorta való változtatás, vándorlás nem annyi hasznot, mennyi kárt hoz studiosis hominibus [az igyekvő embereknek] mindazonáltal az módjával való helynek mutálása nem káros, haszontalan, hanem mind szükséges, hasznos és gyönyörűséges […]. Mondanám, hogy Kegyelmednek ilyen atyai szeretetiért, melyet csak szűvel érdemlettem Kegyelmedtül, szolgálatomat ajánlom […]. Egyebet nem szóllok, Kegyelmedé, Kegyelmeteké vagyok, leszek és maradok, szűvel, igyeközettel, szolgálattal és minden tehetségemmel.*
Heidelbergában mint lött, procedált [haladt előre] dógunk, […] bőven, noha elég hirtelen megírtam vala még onnan eljövésünk előtt. […] Attal társaságot várván ilyen hosszú útra, 18 die Septembris [szeptember 18. napján] indulék el; az útnak elébb nem adhatók magunkat; etc.
Immár az mű az én állapotomat concernálja [illeti]. Istennek gondviselésébül 17. napján Octobernek jövénk ide, az új stílus* szerént, mellyel immár élnünk kell. Kegyelmed gondolhatja és ítilheti, hogy ilyen hosszú utat költség nélkül véghez nem vihettünk: különben nyilvá 37 aranynál nem perficiálhattuk [végezhettük]. Tudom, hogy Kegyelmednek soknak teccik, mint énnekem is elégnek láttatik, de minnyájan mostani drágasághoz képest azt ítiltik, mondták, Benkner Márkus is, ki ezt a levelet hazaviszi Kegyelmednek, hogy nem sok és nagy parsimóniával [takarékossággal] éltünk. Comesink [társaink], kik voltanak, ugyanúgy szóllottanak felőlünk, és néha, hogy őket nem követtük, ahun lehetett, tőlük külünöztünk, dissentiáltunk [nem értettünk velük egyet], gonosz szemmel néztenek. […]
Itt minden holnapra ágytul, kamarátul és ételtül 6 aranyat és 40 magyar pénzt fizetünk. Azt pedig igen exacte [pontosan] és üdő előtt megkívánják a gazdák, az mennyire lehet. Vadnak olyak, kik csak magok pénzével ő magok vesznek reggel estig való eleséget, gazdaasszonyokkal főzetnek, és úgy laknak, élnek bizonyos fogadott kamarában. Mondják némelyek, hogy úgy olcsóbban lakhatnak, de némelyek tagadják viszontag. Mű azt még nem experialhattuk [kísérelhettük meg], próbálhatjuk, mert sem nyelvet nem tudunk még, sem pénzzel úgy nem vagyunk instruáltatva [ellátva], hogy azt cselekedhetünk, mert ha egy ideig úgy vásárlanánk is, nem sok üdő múlva pénzünk elfogyna, holott bátyám uramnak [Bogáthi Miklósnak], mikor ide jutott, semmi pénze nem maradt több két aranyánál, melyet az öccse [Menyhárt] küldött vala […] [Gyula]Féjérvárr, s ha most jó idején az én kevés pénzemmel asztalra nem mennénk, oztán fogyatkozva nem várnának az gazdák. Mégis így praenumerálunk [nagyon beosztjuk, ti. a pénzt] most, és ennek utána ha megszűkülünk is, inkább elvárnak. Magamot meg nem vonhatom, és azt nem cseleküdhetem, hogy megtagadnám Bogáthi Miklós uram bátyámtul, noha talán hasznomra nincsen, de mégis úgy kell lenni, az üdő szükséges azt mutatja. Illik azért, hogy Kegyelmed Boldizsár uramot* intse, hogy ennek utána is magát meg ne vonja, hanem mentül hamarébb lehet, pénzzel értesse, hogy én is kárban ne essem.
[…] Kegyelmed Kazbek Györgynél vagy Henkel Lázárnál Bécsben elvégeztetheti, hogy írjon ide Velencében az ő factorának [megbízottjának], Kegyelmetektül rendelt pénzt adjon kérésünkre.* Azután Kegyelmed Bécsben megküldheti az ott való rendelt embernek, és valamint jár az arany, alább váltatik pedig, az mint értettem, hogysem mint Erdélyben, apró pénzül megfizetheti. Szent György-napig [április 24-ig] talán, az mi költségem vagyon, megérem vele, ha Bogáthi uramnak küldenek, jóllehet ide könyveket sem hozhaték az útnak hosszú és alkalmatlan léte miá. Itt is szükségeseket kell azért vennem és téli dologra prospiciálnom [beszereznem].
Az itt való hely mindenbül igen szűk, én csudálkozom, hogy még az posztó is drágább itt, hogysem mint Erdélyben vagy Németországban. Egyébképpen is énnekem nemigen tetszik sem az deákoknak moresi [szokásai], civeseknek [a polgároknak] rendtartása, sem pedig lakóhelyük, kamarájok; de főképpen ilyen hideg üdőben hideg ebédlőházok és hideg, fagyos étekkel való tartások. És énnekem, ha dicsirnem kellene is, nem úgy dicsirném, mint ha úgy sentiálnék [éreznék] valóban […]. Professzorokat még nem hallgathattam, mert még csak most redeálnak officiumokra [kapnak tantermeket]. Hétfőtül fogva az fő iurisconstust [jogtudóst] hallgattam, az igen teccik, jól olvasnak, de az deákok gyakorta interturbálják [megzavarják].
Itt több erdélyi vagy magyarországi nincsen Johannes Herteliusnál. Forgách Mihály és Sombori Rómába mentenek volt, onnan Neapolisba [Nápolyba]. Bizonyosan írták onnan valami németeknek és ugyan az ő comesi is, kik megjövének, beszélék, hogy halálra való betegek voltak, és nagy nyavalyát, kínt szenvedtenek. Újobban hozák, hogy meg kezdtek gyógyulni, tudom, hogy cancellarius uramnak [Kovacsóczy Farkas kancellárnak] ilyen immatura peregrinatiójok [korai utazásuk], mint megmondá [Benkner] Marcus uram is, nem leszen kedves. De én betegségek felől semmit neki nem írtam. Írtam egyébrül, egyebet, amit tudék, de én nem vélem, hogy gyakorta írjak, holott immár két esztendeje múlék, hogy csak egy líneát [sort] sem írt, maga ezelőtt gyakorta alloqualt [vigasztalt] levelével. Ez elmúlt Januariusban könyvet is küldtem valaki [által] neki, talám az sem teccem, azt hiszem; etc.
Patavii, 7. die Novembris 1591
G. Kornis
Filius G[enerositatis] V[est]rae semper obediens [nemzetességtek mindenkor engedelmes fia].
Írja vala Boldizsár uram őkegyelme, hogy Tekegyelmednek akaratja volna rá, hogy rövid nap haza hína, de az mint lenne mind Kegyelmednek dicsiretire, mind pedig énnekem hasznomra, elémenetelemre, nem látom. Tudja Kegyelmed, hogy igen ifjú voltam, mikor kijöttem, ítiletemben is és tudományomban igen gyermek, úgyannyira, hogy ha szintén az Themistocles, Seneca vagy ő magának Simonidesnek memóriája nálam lött volna is, Aristotelesnek vagy Cicerónak naturale iudiciuma [természetes ítélete], még igen mélyen az tudományban nem vehettem volna el. Valakik […] excelláltatnak [kiválnak] vagy emineálnak [kitűnnek] is mostan, mind több ideig laktanak ide ki sokkal is, hogysem mint én. Ianus Pannonius episcopus quondam Quinqueecclesiensis tizennyolc esztendeig mulatott volt,* Michael Paxi [Paksi Mihály], kinél az mű saecumunk [évszázadunk] magyar tudósbat nem látott, tizenkettőig maradott, Cancellarius uram is tizenkettőt, hanem tizenötöt betöltött. Elhagyom az többit, mint ím Marcellus Nagyot és több afféléket, kik sok ideig való lakásokkal nagy tudománt és glóriát kerestetnek magoknak; mert az mi Enyedit [Györgyöt] és több afféle rendűeket nézi, kik kevesebbe laktanak ide, azelőtt is scholamesterek és gubernatorok [nevelők] voltanak ők […]. Azon nem igyekezem, azt nem kívánhatom Kegyelmedtül, hogy Tekegyelmed minden jövedelmét rám költse, holott többen is vagyunk, kik ex eodem sanguine procreati sumus [ugyanazon vérből származunk], csak ezen felette igen kérem Kegyelmedet […], hogy Tekegyelmed immár ne hagyjon el, hanem viselje gondomat, suppeditáljon [bocsásson rendelkezésemre] még egynihány ideig sumptust [költséget], hadd mutathassam meg, hogy az székelyeknek is vagyon virtusok [becsületük], mellyel, ha az szerencse nem irigykednék, elémehetnének és feljebb is emelködhetnének. Azt azért én Istentül bizony soha nem kértem, hogy in altiori gradu collocaltattassam dignitatis et honoris [magasabb fokon szerezhessek magamnak rangot és megbecsülést], csak azon könyörgöttem, hogy jó erkölccsel, jámborsággal és hasznos tudománnyal engedtessék hazamenetelem. Nem is reméllöm, látván, sőt hallván az országnak állapotját, járását, de én ha csak szántó nevem lévén, az agricturát [földművelést] mint egy régi Cato exerciálhatom [gyakorolhatom] is két vagy három segiddel, ugyanolyan bódognak ítilem magamot, mint az, aki nagy imperiummal, nagy méltósággal és urasággal vagyon. Nem kételkedem abba, hogy Tekegyelmednek liberalitását nem sentiálnám [érezném], holott azt gondolom, hogy Tekegyelmed arra bocsásson, vagy arra adjam magamat, amire egynihányan mentek, religiójokat [kötelezettségüket] megszegvén, collegiumokban adták az magyarok stipendiumára [ösztöndíjára] magokat, ugyan nefas és scelus [bűn és aljasság] volna. Azt pedig, hogy hamar hazahína és azt az üdőt is hogy megrövidítené, melyet Brassóban magában elrendelvén kimondott vala, religiónak tartom.*
Binder, 54–59.