Az Esztergom alatti táborból, 1594. május 5–11.
A várat vagy kastélyt a herceg Őfensége [Mátyás főherceg] parancsára május 5-én elkezdték már a legközelebbi, valamint az új bádogfedelű háznál fekvő szőlőkből lőni,* azonban mindeddig a várban a körfal betörésével nem sok kárt tettek, mivel azt belülről körös-körül nagy bástyákkal és sánccal igen megerősítették. Azután Gall úr ezen elmúlt éjjel egy mozsárból nagy gyújtótüzet bocsátott a várra.* Ennek folytán éjjel 12 órától ma reggel hat óráig, egy cseréptetőt nem számítva, a vár teljesen leégett. Mivel azonban a tűzvész alatt nem tudom mi okból nem kezdték meg az ostromot, holott ezt az alkalmat kihasználva, meg kellett volna tenni, [Hardegg] Ferdinánd gróf ma 3 órakor délután egy különítményt egy zászlóaljból ostromra küldött, Őfelsége szeme láttára, pedig a falak mindeddig másfél öl* szélességen és mélységen túl nem voltak lerontva. Ezenkívül a szegény katonák, kiket oly előrelátás nélkül hoztak oda, egyetlen létrát nem hoztak magukkal, hanem csak a lehullott köveken és meszen, amit a lábuk alá dobtak, másztak fel.* Ebben az ostromban a mieink közül 32 személy maradt holtan fekve és köztük sok jó és előkelő német nemzetből való ember sebesült meg; közöttük Graiss úr, Tertsik, egy cseh úr és Kurz kapitány hadnagya halálosan sebesült meg. Ebben az ostromban, melyet mindenki látott, két török és rác,* kikre a mi tűzmesterünk lőtt, a falon át hozzánk a sáncba leugrottak. Ezek tanúskodnak arról, hogy a törökök közül, akik a falakon védekeztek, 137 személy meghalt a nagy ágyúk lövéseitől, azokon kívül, akik attól a tüzeléstől haltak meg, mikor a mi katonáinkra felülről kellett volna lőni és magukat találták el. És habár csak egy erős kőhajításnyira jutottak el a sánccal és az ágyúkkal, mégis így, hacsak több helyről nem indul meg a támadás, nem sok eredményt fognak elérni. Aztán amit a mieink most már három nap óta nagy kartácsokkal és tűzkígyókkal, melyekből 35–72 fontos* vassal lőttek, leromboltak, azt a törökök az elmúlt éjjel megint omladékkal és vastag fákkal eltorlaszolták. Ezenfelül a bádogház, melyet a törökök a mi sáncunknál építettek, olyan, hogy nem lehet több helyről lőni, ha holnap a várost is meg nem támadják.
Most úgy áll a dolog, hogy az aknászok, akiknek, mint hallottam, Ungnád* száz tallért ígért, egy tárnát vágnak a fal alá, és aztán lőporral felrobbantják, hogy alkalmasabban lehessen rohamra menni. Ma délelőtt a törökök a város hátsó részén néhány csapat lovat csak úgy látszatra éjjel egy, a vízivárosnál fekvő szigetre, legelőre csaptak. Erre a mi magyarjaink, kb. 32 személy, hét sajkán a szigetre keltek. Ezeken azonban szégyenletesen rajtaütöttek és a törökök kettő kivételével mindnyájukat megölték. És végül is ezen a napon kevés tisztesség ért minket. Adja Isten, hogy jobban fogjunk hozzá.
9-én és 11-én Goll és Majtényi urak a belső sáncból a vár közeléből újra igen hevesen lőtték egymás után a várat. Többek között egy puskaműves a falnak egy nagy részét lőtte, melyen a janicsárok fő zászlaja állott. Aztán a törökök megint fel akarták emelni, hogy a kastélyba vigyék. Elébük vágott azonban az előbb említett puskaműves és nagy veszély közepette a fő zászlót az urakhoz lehozta a sáncba. Ezért Gall úr 15 tallérral jutalmazta. Erre az említett Goll úr a zászlót a sáncon az ellenség csúfjára jó sokáig magasan lengette. Hevesen lőttek rá, de hál' Istennek, semmi kárt nem okoztak.
Ezután Goll uram az említett zászlót a sáncba tűzte, és muzsikusait, mégpedig hegedűsöket, hárfásokat és síposokat, a zászló mellett, a várral szemben egy félóra hosszat muzsikáltatta. Egy órakor délután Goll úr a zászlót az öreg Schlick gróffal az ő és Majtényi nevében Őfelségének küldette ajándékba. Miután azonban mai napig, május 11-ig, a várat, bár belőle egy nagy darabot leromboltak, a másik ostromban még nem tudták meghágni, ez alatt tegnap éjjel egy órakor a várost, mely közvetlen a táborunk közelében van, és melyet igen erőssen, három vizesárokkal, karósövénnyel és fallal megerősítettek, németekkel és magyarokkal megostromoltatták. Teljesen be is vették három óra alatt, miután a rácok, akik a városban a törökök mellett laknak, a mi előnyünkre egy kis ajtót belülről leromboltak, s ezzel megnyitották és átadták. És habár itt sok török állt és zárkózott fel a védelemre, a rácok a mieink mellett megállták a sarat, és az ellenséget egy hídon át a vízivárosba űzték, a törökök közül 600 embert öltek meg. A mieink közül azonban, amint egyik a másik után hátról a falra felmászott, egy mély vizesárokba, melyben egy karósövény volt készítve, [többeket] ármányosan lelöktek és letaszítottak; kb. negyvenen megfulladtak és önmagukat karóba húzták. Miérthogy azonban a rácok, akik a városban voltak a köztük lakó törököket leölték, a törökök a kastélyban azokat a rácokat, akik a felső várban voltak, mind levágták. Ebben a meghódított városban nem zsákmányoltunk mást, mint gabonát, zabot, árpát és rossz házi eszközöket. A jobb holmit a másik vizivárosba és a kastélyba menekítették. Pogrányi is megsebesült az ostromban: a várost aztán német katonákkal szállották meg.
Öt órakor, estefelé két előkelő törököt kísértek és vezettek le valami tárgyalás végett Őfelségéhez a táborba, abban a hitben, hogy a két bég, aki a várban van, az erősséget és a másik várost szóra megadni akarják, mivelhogy ők a basától semmilyen segítséget vagy más helyőrséget nem kapnak. Ebbe a legelső és legfőbb janicsáraga, aki erről a várban értesült, egyáltalán nem akarja beleegyezését adni, hanem az emberei mellett a várban, ha ezt másképp nem tudja az erőszak elől megtartani, természetesen meg akar halni. Hogy mi jót tanácskoznak efelől, az idő megmutatja. Elvégre a vár és város oly módon meg van erősítve, hogy ha azt lőporral fel nem robbantják, előbb sok ezer emberbe fog kerülni, még ha ostrommal veszik is be. Az aknászok tegnap és ma éjjel a sáncnál 14 ölnyi szélességben aknát ástak a fal alá, de még semmi lényegeset nem pusztítottak el. Most ütöttek le egy törököt, kettőt meg az aknában szúrtak le. Ezeket most már ezután megfelelő őrséggel kell ellátni. Ma öt török gálya jött fel a Dunán Budáról Esztergomba, hogy a várat felmentse. A hadi nép azonban öt nagy ágyúval, mely a Dunánál van elsáncolva, két mérföldnyire kergette vissza a hajókkal együtt.
Többek között jönnek ma este kilenc órakor hírek, hogy a budai basa népével az esztergomiaknak segítségére akar jönni. Erre holnap reggel ötezer lovas, négyezer gyalogos, és háromezer huszár elébe vonul a szárazföldön, de nem a Duna mellett. Isten adná, hogy őt a mezőn elérjék.
Az a két kitört török és pribék, mint korábban jelentettem, hozzánk jött le a falról. Mikor ezek látták ma este a mi fölényünket, a német katonákat lekaszabolták és fejüket magukkal bevitték a falon át a várba. A várból igen sokakat megölnek napról napra a sáncárokban és kárt tesznek tekintélyes főemberekben és a legénységben. Ma 12-én megint két török jött le Őfelségéhez. Erre tárgyalnak: Őfelsége azt is kívánja, hogy ők, a törökök adják fel a várat. Ha ezt ma délig nem teszik meg szép rendjén, akkor az erődítményt még ma megostromolják. Ehhez ad Kurz kapitány, aki több úrral ezt javasolja, sok fegyverrel 7000 embert, aztán Pálffy [Miklós] úr az ő területéről 270 embert és még más urak is, elsősorban. A két bég ma megint kijelentette, hogy ők a várat, amennyiben tőlük függne, szívesen feladnák, de a janicsáraga semmiképp sem akar ebbe beleegyezni, hanem ameddig bírja és halálig akarja megtartani. Hogy mi továbbit határoznak és döntenek ma, az idő majd meghozza.
A herceg Őfelségéhez ma reggel érkezett Őfelsége [II. Rudolf] és a lengyel kancellár [Jan Zamojski] írása, hogy a tatárok 100 000 fővel a törökök segítségére vonnak. Ezeket a kancellár 40 000 emberrel megtámadta és teljesen tönkreverte.* A basa kilenc béggel megint Budára ment vissza, és ott erősen körülsáncoltatja magát, mint ezt a fogoly törökök mondják. Ezeknek állítólag nem érkezik semmilyen segítség a Portáról, és ezúttal csak jelentéktelen őrség van Budán.
Nemes, tekintetes igazgató úr! Éppen ebben az órában, 12 órakor délben a várból egy kapun kitörtek hozzánk ide le és a várhoz legközelebb eső árokba egy zászlóval, és az idegen német hadi népet és a lévaiakat megtámadták, a sáncokat erősen szétdúlták és közülünk igen sokat megöltek. Ezért Őfelsége erősen haragszik, és megparancsolta, hogy mindenki gyalog és a szükség szerint felkészüljön a sáncba és a várat megtámadja. Őfelsége Pálffy úrral és egyéb főurakkal maga is végignézte a csetepatét. Ezért nem hiszem, hogy a herceg Őfelsége a várat tárgyalással fogja átvenni, hanem erőszakkal fogja megszállni.*
Kelt Esztergomban, 1594 május 12-én.
Az úrnak szolgája
…Meister mp.
Eckhardt Sándor fordítása németből
Eckhardt, 1972. 110–121.