Illustrissimo principi Transylvaniae domino domino Georgio Rakoczi de Felső Vadasz. [Erdély fényességes fejedelem urának, felsővadászi Rákóczi György úrnak.]
Alázatos szolgálatunkat ajánljuk, és az Nagyságod hosszú ideig való egészséges életéért és jó szerencsés uralkodásáért buzgó könyörgésünket ajánljuk, ígérjük Nagyságodnak, mint kegyelmes urunknak. Az békességnek fejedelme az reánk újontában virradandó esztendőt az több egymás után következendőkkel Nagyságodnak, Asszonyunknak és fejedelmi fiainak őnagyságuknak tegye csendesebbé és örvendetesebbé az elmúltaknál. Ámen.
Kegyelmes urunk, dicsírtetik az Nagy Alexandernek, macedóniai királnak amaz cselekedete, hogy Homerushoz magához hasonló pogány poetához szeretetit akarván mutatni, verseskönyveit még táborban léptében is kezében hordozta, testét penig nyugodalomra lehajtván, párnául feje alá tötte, és hadakozó társának hitta. De az Nagyságod Istenhez való szereteti annyival nagyobb dicséretre méltó, mennyivel dicséretesebb az keresztyén ember az pogánnál. Mert Nagyságod nem annyira az Nagy Sándornak tükörében néz, mint az szent Dávid szent példáját viseli szemei előtt ki miképpen az mikor ellenségivel hadakozott is, még akkor is az Isten dicsőségének előmozdítására olyan gondot viselt, hogy az Jeruzsálemben csinálandó templomhoz aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, fát, követ nagy bőséggel készített, az mint írván vagyon. 2. Chron. 22. v. 14.* Azonképpen Nagyságod még akkor is, mikor országa békességének háborgatói ellen táborban kelletett menni és harcolni is, nem kevésbé szorgalmatoskodott Nagyságod maga fejedelmi méltóságának, mint az Isten tiszteletinek megmaradása felől, az mi apostolunknak amaz parancsolatján járván: mindeneket az Istennek dicsőségére míveljetek. 1. Cor. 10. v. 31.*
Merthogy nemcsak az kisdedek és csecsszopók, hanem az öregek is dicsérnék az Istent, az minemű templombeli szolgálathoz illendő énekeskönyvet az reformatiónak kezdetitől fogván eddig az Nagyságod idejéig szegény nemzetünkben nyomtatva nem látott volt senki; hanem munkás fáradsággal és sok költséggel írattatott: Nagyságod mostan Istenhez való kegyességéből nemcsak nyomtattatott, hanem annak felette országunknak mindenik nevezetes eklézsiáit is vele feltisztelte s megajándékozta.* Nagy és örök emlékezetre méltó vala ez az Nagyságod papirosból álló ajándéka: mégis, meg nem elégedett vele, hanem meg akarván mutatni, hogy Nagyságod az Istennek nemcsak papirosi kincsével bírna; hanem aranyával és ezüstivel is, azt az Istentől kereskedésre adott giráját* földben nem ásta, hanem mint Istennek hűséges sáfára kereskedésre kiosztotta: midőn az Nagyságod jószágában való néhány eklézsiáját ezüst, de még aranyozott virágos kupákkal is megajándékozta, hogy azokkal az Úrnak asztalán az végvacsorának kiszolgáltatásában éljenek. Melyet hogy nemzetünkben avagy cselekedte avagy látta volna valaki, de nem találtatott senki. Oh, megböcsülhetetlen szeretetű és bőkezű fejedelem! Nem tudjuk, ha Nagyságodnak szeretete* avagy adakozó kezét böcsüljük nagyobbra? Bizonyára mind az kettőt hálaadó szívvel böcsüljük, és mint édes dajkánknak tejadó emlejét kegyesen apolgatjuk:* mert azt az gyümölcsöt az szeretetnek fája termette: mely Nagyságod adománya annál kedvesebb nálunk, mennél várakozásunk nélkül hamarabb lött: bis dat qui cito dat [kétszer ad, aki gyorsan ad]: annál szerelmetesb, hogy kérésünk nélkül adatott, mint régenten az manna az zsidóknak.* Vegye az Úr Isten kedves áldozat ezt a Nagyságod jótéteményét, és valahol az evangyéliom nemzetünk közt hirdettetik, legyen jó emlékezetben, mint amaz özvegyasszonnak Isten nevében az ő szegénségéből adott két fillérkéje.* Melyért mi egész vármegyéink hála[a]dó voltunkat ígérjük Nagyságodnak, és mivel ilyen gazdag kettős jótéteménnek megfizetésére és meghálálására elégtelenek vagyunk, szent Dáviddal azon könyörgünk Ps. 20., hogy az mennyei Úr Nagyságodnak egy napját ezerré tegye, Nagyságodat háborúságinak napján meghallgassa, titkon és nyilván való minden ellenségin az Jákob Istenének nagy neve győzedelmessé tegye. Küldjön Nagyságodnak segítséget az ő szentséges heléről, és az Sionból penig oltalmazza. Minden ajándékinak áldozatiról emlékezzék meg és tegye kövérekké.* Nagyságoddal cselekedjék kívánsága szerént, és minden istenes szándékát és tanácsát teljesítse meg, ellenségit penig, mint ez ideig, úgy ez utánna is szegényitse meg, és ezer gond[j]ai között is pálmafa módjára emelje fel Nagyságodat minden kedvesivel egyetemben, kinek árnyékában mi is csendes életben élhessünk. Istenben olyan bizodalomban vagyunk, hogy őfelségéhez nyújtott szűbeli könyörgésünket kedvellette Nagyságodért, és ennyi habokból is az csendességnek révpartjára vezérlette, őfelségének ennekutánna is azon ajakunknak tulkaiból való áldozatunkat visszük fel, hogy ha testi szemeinkkel nem engedtetik is Nagyságodat látnunk, az mint hogy nem látjuk az bors, szekfű, narancs, pomagránát [gránátalma] termő fákot is, de azért az gyümölcsével hasznoson élünk, Nagyságodnak láthassuk ezen atyai adakozását az Istennek árvaságra maradott eklézsiájához. Amen.
Nagyságoddal egyetemben Asszonyunkat és fejedelem fiait őnagyságukat* Isten virágozó egészséggel tündököltesse, és úgy, mint jó fának jó gyümülcseit, soká éltesse, hogy legyenek Nagyságodnak nyomdokinak követői és az eklézsiának hasonló tápláló dajkái.
Liscae 19. Decembr. 1636.
Totius fraternitatis inspectioni meae subjectae communi nomine. [A felügyeletemnek alárendelt egész egyházmegye közös nevében.]
RMKT XVII/2., 330 – 331. Nr. 22. S. k. fogalmazvány.