Édes Bátyám Uram, az Úr Isten áldja meg Kegyelmedet az maga kegyelmességével és legjobb áldásival.
Mind atyafiúság, szomszédság, mind más országunk javára nézendő dolgok annyi vagyon közöttünk, hogy ajánlás nélkül is el kell hinnünk (minden irigyink bosszúságára), hogy szolgálunk egymásnak. És ha Kegyelmed elméjében hozza az én Kegyelmedhöz való járásimat, követségeimet, és írt leveleimet, megtapasztalja Kegyelmed, hogy nincs az világon magyar, az kinek örömesben szolgálnék, mint Kegyelmednek. Én nem cifrázom beszédemet, nem csinálok cégért kívánságomnak, de ha Kegyelmed szolgálatját látnám, ahhoz az Kegyelmed akaratját, hitemre mindennek előtte véghöz vinném. Az mely órában Kegyelmed ezt elhiszi felőlem, és el kezdi hinni, azon órában minden ellenségimnek szarvok fog kezdeni tompulni, és mindkettőnknek böcsületi magasabban hágni, hogy eddig is nagy dolgokat végköz nem vittünk, én nem tudom kinek tulajdonítani, hanem ha Isten büntetni akar avval, hogy nem szállít valami generosítást [nagylelkűséget] szűvünkbe.
Édes Bátyám Uram és Generális Uram, hogy az török Magyarországban olyan rablásokat cselekszik, nem csuda, ottan sem ember, sem tisztviselő nincs elegendő. Az Isten Kegyelmedet sok jó szolgával megáldotta, jó bátor szűvel és katanaságra való alkalmatossággal és kedvvel. És énnekem is mindezekbül az jókbul adott az Isten keveset-keveset, immár ha mi ketten hazánknak nem szolgálunk, hanem henyélünk, vélje Kegyelmed, hogy mind Isten, mind világ ezeknek az talentumoknak elröjtéséért nem pirongat és fed meg bennünket.
Én Kegyelmednek ennél többet nem írok, Kegyelmed okos és keveset is megérti Kegyelmed. No immár hogy elvégezem levelemet, s azt mondom, hogy ha mi szándékja van Kegyelmednek izenje vagy írja meg Kegyelmed, s mindjárt azt cselekszem; ha azt akarja Kegyelmed, magam menjek Kegyelmedhöz, mindjárt azt cselekszem, csak kérem Kegyelmedet, közelebb jűjön Kegyelmed egy kevéssé, ha penig másképpen, mindenképpen kész vagyok, arra is kérem Kegyelmedet, hogy egy héttel előbb adja tudtomra, mert jobban szolgálhatok Kegyelmednek. Ez az Kegyelmed levélhozó szolgája igen hirdeti az Kegyelmed szándékját, nem jó, hogy tudják az ilyen emberek, én maradok az Kegyelmed igaz tökéletes szolgája s öccse:
Groff Zrini Miklos
Barta – Klaniczay II., 262.