Édes kedves húgom, mind leveleit Kegyelmednek, két rendbélieket, elvöttem szívemnek vigasztalódásával, egészségben éltét mind azokból, s mind Szigethi uram szavaiból örömmel értvén, mind pedig felőlem való szorgalmatoskodását jámbor szolgájának látásomra küldésének rendelése felől hallván; ki ha elfáradott volna nyavalyás életem látására, igen akartam volna. Ezeket, édes kedves húgom, én elégségesképpen sem megköszönni, sem meghálálni nem tudhatom, hanem az igaz szeretetet, tökéletességet és az jótéteményt is rendelt s parancsolt Isten azokkal az jókkal, az hol és kikkel kívánja, jutalmaztassa meg Kegyelmednek. Nékem is pedig, ha az jó Isten életben szabadulásomat adja, higgye el azt, hogy hasonló tökéletes szívből származott szeretettel igyekezem visszafizetni.
Írtam novemberben és decemberben is Kegyelmednek, kit nem mulathattam ugyan el, de egyébiránt nehezen cseleküdtem, nem írhatván egyebet búsulására lehető akkori állapotomnál, melyet nem nevelni, sőt bizony vérem hullásával, vagy ha azzal azt szerezhetném, életem fogyásával is inkább távoztatni kívánnám. Nem tudom, juthattak-é kezéhez, nem-é.
Mostani nyavalyás állapotom felől is pedig írhatom Kegyelmednek, én mégis egészséges életben nyomorgok, és ha újabb akadály esmét nem gördülne, kiváltképpen csendesedvén az erdélyi háborúk is,* úgy látszanék, hogy most egyszer esmét közel hozta volna Isten szabadításának határát, melyről minémű szokások szerént való esküvéseket töttek az nemzetbéliek, és micsoda eszközök s alkalmatosságok kévántassanak szabadulásomnak módjához, Szigethi uram által megérti Kegyelmed. Úgy áldjon meg Istenem, hogy ha csak azon állott volna, az mint netalán némelyek vélekedtenek is, nem magam szabadságom, hanem egyedül Kegyelmed búsulásinak enyhétése, gonoszakaróinknak kedvek nem töltése s Kegyelmeddel együtt lehetésemért örömmel adtam volna ki régen minden értékemet. Kegyelmedet azért szeretettel intem, mégis várja csendes lélekkel és békétlenség nékül Istennek rendelését, Szigethi uram előtt izenetimnek pedig hitelt adván, higgyen és tartson engem koporsómig változás nékül igaz szeretetbéli atyjafiának. Ezek után az Úristen éltesse és vigasztalja Kegyelmedet. 1659. 7. Februarii, Kaloda nevű Sidó várban.*
Kegyelmed rab atyjafia,
Kemény János
V. Windisch, 394–395 Nr. 27. S. k., eredeti.