Édes feleségem,
tudod jól, hogy az én Istenemtől világi dolgokban semmit szívesebben nem óhajtottam, mint hogy véletek együtt csendes életben tölthetném el hátralévő kevés napjaimat és szolgálhatnám Istenemet, de nem engedék az gonoszlelkű emberek ezelőtt, mostan pedig az én Istenem ím ez szegény és utolsó veszedelemben forgó hazának gondja viselésének súlyos terhét tevé fejemre; mely még boldog időben is mely bajos lött légyen, nyilván van mindeneknél, mennyivel inkább hát mostan. De mit tudék tenni, mert embernek hazájáért nem méltóságos állapotban, de barompásztori alacsonyságban is kellene szolgálni, nemcsak terehviseléssel, hanem élet elfogyatásával is pedig; s az mi ennél is nagyubb, midőn tudom, hogy minden hivatal Istentől van, amaz nevezetes három dolgoknak pedig igazgatását ugyan kiváltképpen magának tartotta az felséges Isten, házasság, hadverés, fejedelemség állapotját, engednem kellene Istenem rendelésének és hazám kívánságának, úgy vezérelvén Isten szíveket ez országnak minden rendeinek és ezelőtti fejedelemnek [Barcsai Ákosnak] is, hogy őkegyelme szabad akaratja szerént minden kérés nélkül, az mint ezelőtt is igen sokszor, úgy most is megkénálá az országot fejedelemsége letételével, s le is tevé, őkegyelmének succedálván [sikerülvén] inkább az az kévánság, mint nékem, hogy nyugodalmos életet élhessen, bizonyos jószágokkal akara megelégedni, és így az egész ország régen nem hallatott egyességgel adák reám ez terhet. Vagyon az felséges Istennek titkában, veszedelmünkre lészen-é mind országostól, vagy pedig méltatlan eszközévé akart őfelsége tenni, hogy ez szegény haza gyarapodást vehessen; az ő szent akaratjának kell bételjesedni. Félelmes állapotunk van igen, mert megdühödött ellenünk az pogányságnak hatalmas ereje, elhagyattattunk minden nemzetektől, némelyeknek csúfjai, másoknak csudáivá löttünk, de nem rövidöltek meg az irgalmas Istennek kezei; az egy jó jel látszik, az országnak nagy egyessége, melyre mint Isten munkájára reménlhetünk áldást. Közel való félelmes híreink Istennek hála még nincsenek, immár egyéb dolgainkhoz látunk Isten kegyelméből. Ezeket így akarván értésedre adni, édes atyámfia, segítsetek ti is Isten előtt való esedezéstekkel, az ki légyen meghallgatója, és tartson meg is benneteket jó egészségben. 1661. 2. Januarii, Régenben.
Istentől minden jókat kévánó atyádfia
Kemény János
P. S. Az Barcsai uram elbúcsúzása lőn az esztendőnek utolsó napján, az választás ez esztendőnek első napján.
V. Windisch, 421–422. Nr. 42. S. k., eredeti.