Az megromlott magyar hazához, annak már régen bujdosó s keserves számkivetést szenyvedő fiaihoz s ezeknek szomorú alkalmatosságával az mi keservesebb, az keresztyén valláshoz eleitől fogvást mennyi sok rendbeli kegyelmességgel volt Nagyságod, meg kell azt még az háládatlanoknak is vallani. Az mint hogy ezeknek megorvoslása végett az hatalmas nemzet előtt is valami elkövethető volt, elkövette.* Az szomszéd s nevezetesen az felséges franciai királlyal keresztyéni szövetségben bocsátkozott,* egyszóval mindeneket úgy követett el, hogy minden istenes úton uralkodó fejedelmeknek örökös s dicsíretre méltó példa lehet. Idevaló, hogy azon keresztyén fejedelemhez illendő kegyelmességébűl az én méltatlan személyem közikben való kiküldésével is biztatta, arrúl erős hittel assecurálta [biztosította] sokszor szegényeket, sőt az kimenetelre ezelőtt már régen egynehány ízben is kénszerített Nagyságod kegyelmes Uram engemet is.* Kiket mind elől számlálni minthogy az én elmém felett való, de az mennyiben ezek valóságos dolgok, elsőben is Nagyságodhoz mint kegyelmes uramhoz fejedelmemhez, azután édes hazámhoz, nemzetemhez s keresztyény vallásomhoz való kötelességgel meg kelle ezeket gondolnom. Az Nagyságod fejedelmi nagy emlékezete s méltóságos kezei s dispositiója [rendelkezése] alatt létével ezen magyar ügy tartott eddig is meg, ki alól ha kikel, ez két nemes hazának s abban az keresztyén vallásnak siralmas kárával és jövendőt nézve adja Isten, hogy ne végképpen való kitudásával legyen meg. Az megírt felséges franciai s lengyel királyok az Nagyságoddal való tractatus [tárgyalás] ellen mennyire offendáltatnak [megsértetnek] és csak már is elküldött szép számú segítségeket revocálták [visszavonták].
Az már ennyiszer reménységében megfogyatkozott magyar nemzet arra az lelki szabadságtalanságra is visszamenni kénszeríttetvén mind az fényes porta s mind ez világ előtt ha mi estremitasi [végletes dolgai] már ezután következnek, Nagyságodat vádolja, és hihető inkább, hogy az portán is ez Nagyságodnak tulajdoníttatik egészen s mások előtt is Nagyságod fog okoztatni. Az több irtóztató confusiókrúl [zavarokról] hallgatván ezeket is következni látom. Tagadhatatlan az fényes portán az magyarok dolgaiért nagy tekintet volt mindenkor Nagyságod méltóságos személyére; ez igen leszáll, ha mindenestül ellenkezőre nem változik is. Ez magyar hadnak Nagyságod kegyelmes dispositiója alatt léte és függése nagy megtartózkodásokon volt sok gonosz elfordult elméknek az mostani motusokban [mozgolódásokban], ezért is nem mervén többre s nagyobbakra fakadni, ez nem lévén, félő bizony bátorságosabban újra kezdik, kit Isten ne engedjen következni, de casu [történetesen] így ha következnék is, Nagyságod keze s méltóságos nevezeti alatt lévén, az szükség szerint mindenre fordíthatja. Itt is több okokat elhagyván, kell térnem méltatlan személyemre. Sokan az hazafiak közül honnan s micsoda okoktúl indíttatván, magok tudják, mert bizony lelkem ismereti nem vádol, minemű veszedelmemre készített szándékkal és igyekezettel legyenek, azt bizonyos jelekbűl kitanultam és hogy azt akármikor alkalmatosságok adatván, most és jövendőben hogy elkövetik, abban is bizonyos vagyok. Hogy azért az engem okozásnak színe alatt senki az újabb strepitusok [lármák] csinálására alkalmatosságot ne vehessen és azok ellen is vagy Nagyságtokhoz is miattam ne kedvetlenkedjenek, vagy idegenkedjenek csak legkisebben is. Azonban csak úgy lévén házamnál szerelmesim közt lakásom sem lehetvén már ezután bátorságos, kívül penig sokadmagammal járásom kárhoztatásomra, kevesedmagammal való veszedelmemre szolgálhatna úgy is. Előttem lévén mindenekfelett az Nagyságod ezen magyar ügyhöz tapasztalt mindenkori nagy kegyelmessége, hogy szegényeknek odaigirt sokszor Nagyságod, hogy ugyan személy szerént és nevezetesen magok is sokszor kértek Nagyságodtúl, az mint hogy most is mind az francia részrűl az tractatus szerént s mind az magyarságtúl hivattatom és kénszeríttetem; magam is penig az Nagyságod kegyelmessége után ajánlottam volt magam őkegyelmeknek s jobb is lévén Istenem, jó kegyelmes uram, hazám, nemzetem s keresztyén vallásom szolgálatjában dicsiretesen meghalnom, mintsem gyalázatos halál által végeződnöm, vagy éjjeli-nappali szüntelen rettegés s félelemben élnem; ezek s több errűl igaz lélekkel írt s Naláczi uram őkegyelme kezéhez küldött Apológiámban (kiben ha valamely szó vagy terminus [kifejezés] mindjárt első tekintettel nem tetszenék is, Istenért kérem Nagyságodat, meg ne induljon rajta, mert jó lélekkel írom, nemhogy Nagyságodat, de legkissebbet is senkit megbántani nem kívántam és kit hogy megtekinteni méltóztassék, alázatosan könyörgök mint kegyelmes uramnak) letött valóságos nagy és terhes okokra nézve és istenes végek s az Nagyságod előbbeni mindenkori szent intentiói [szándékai] szerént is az közikben való menetelre resolváltam [elhatároztam] magamat, bizom Nagyságodhoz, mint jó kegyelmes uramhoz és édes hazámhoz (hacsak végképpen el nem vettetem) való egész kötelességemben megmaradásommal, és Nagyságod fejedelmi méltóságos széki, birodalma és országlása nagy hire, neve s édes hazám java s nemzetem, vallásom előmeneteli s teljes tehetségem szerént és igaz lélekkel való hűséges terjesztésével, nevelésével és oltalmazásával, ott is az igaz, engedelmes, alázatos szolgája Nagyságodnak s hazámnak, ki azelőtt és ki mindezekről igaz lélekkel assecuráltam s assecurálom tovább is alázatosan mint kegyelmes uramat Nagyságodat, ez léven mégis egyedül való feltett célom.
Azért mindenkor érdemem felett való jó és nagy kegyelmes Uram Fejedelmem lelke üdvösségére és az ártatlan bárány úr Jésus Cristus vérrel csepegett sebeire (kinek dicsősséges széke előtt ezen lélekkel kívánok én is megjelennem) kérem alázatosan és kénszerítem Nagyságodat mint kegyelmes uramat, vegyen mindenek ellen való kegyelmes oltalmában, mind magamat méltatlan személyemben, de kiváltképpen ennyi sok gonosz akaróim közt maradó édesanyám, szerelmes feleségem, gyermekim és szegény atyámfiait méltóztassék fejedelmi kegyelmességgel való protectiójában venni és ne engedje szegényeket méltatlan kárral, bosszúsággal s becstelenséggel illettetni. Én mégis igaz lélekkel assecurálom Nagyságodat az nagy Istennek szent neve alatt, lelkem üdvössége vesztése alatt semmi privatum [magánérdek] előttem nincsen, hanem hogy mindenekfelett Istenemnek, jó kegyelmes uramnak, hazámnak, nemzetemnek s vallásomnak szolgálni igyekezem és egyedül való feltett célom, szándékom és igyekezetem mind az felül megírt ezen levélbeli s mind penig megemlített Apologiámban bővebben letett kénszerítő okok felett is, kit hiszek az én irgalmas Istenemben hamar való nap és azután is mindenkor az szerént fog tapasztalni mind Nagyságod s mind hazám.*
Gergely, 8. 101–103. Nr. 94. Szepesi Pál egykorú másolata.