Chakan szultán, ki fia Chakan szultánnak, Mohamed, ki Chakan szultán fiának, Ibrahimnak fia, a mindenkor győzedelmes.
A felséges szultáni jel és a fényességes, a világot ékesítő s azt uralmával bodogító chakáni kézjegy, Isten segítségével és örökös támogatásával, az alább következő parancsot adja: Mivelhogy a magasságos Istennek – kié az uralkodás és a hatalom, ki az ajándékok adományozója, ki minden kételkedés és minden közönyösség felett való – örökös mindenhatóságából és végtelen kegyelméből nemes Személyem az igazságos királyok élén áll, és mivelhogy kezemben tartom az uralom lovának gyeplőjét, s mivelhogy a világuralom harcmezejének pörölye tetszésemhez igazodik s aszerint mozog, és mivelhogy az én sorsdöntő pallosom fénye bevilágítja az uralom harcmezejét, és mert a világ négy lakott tája hét övezetének paripája az én hatalmam kantárjának engedelmeskedik, ezért aztán a föld felszínének lapjait az én pecsétem díszíti, és az én uralmam és hatalmam gyűrűje fogja körül, s emiatt boldog az, mindezért az Úrnak, az Istennek legyen dicséret és dicsőség! Mivel pedig azokat, akik az én magasságos és tiszteletre méltó Portám küszöbén – mely minden királyok és uralkodók szegletköve s a tekintély és hatalom birtokosainak menedékhelye – arcukat a porhoz érintik, és alattvalói helyzetükben állhatatosak, minden időben a biztonság és nyugalom örvendezteti meg, s az, hogy ezek az idők veszélyeiben biztonságos védelmet és oltalmat nyernek: ősi, dicsőséges hagyomány és dicséretes szabály a világ sahjainál és a sahinsahoknál maradt fenn. Ennek következtében késmárki Thököly Imre – ennek a magasztos chakansztáni jelnek felmutatója, ennek a boldogító, legmagasabb oklevélnek hordozója, a keresztény nép fejedelmeinek dicsősége, a keresztény hatalmasok kiválasztottja, a nazarénusok* állama ügyeinek elegyengetője, ki maga után vonja a tekintély és pompa uszályát, s kinek birtokában vannak a dicsőség és hatalom tanúbizonyságai, ki érjen boldog véget! – az én magas, kívánságbetöltő Portámhoz egy embert küldött, s a mi felséges ajtóküszöbünknek – amelyen a paradicsom lótuszfája virul – teljes őszinteséggel és nyilvánvaló alázattal előadta szolgálatait s alattvalói hűségét, és könyörgött, hogy a császári kincstáramba évente befizetendő 40 000 piaszterért* adományozzam neki Magyarország és a hozzá tartozó helyek feletti uralmat, mely területek lakói – csakúgy, mint az én jól őrzött birodalmam védelme alatt álló Erdély lakói is – már régen az én kegyelemhez szokott szolgáim sorába tartoznak. Kérése megnyerte császári tetszésünket, s Közép-Magyarország és a hozzá tartozó helyek uralmát a folyó 1093. esztendő Saaban hold-hónapjának 6. napján [1682. augusztus 10-én] azzal a feltétellel kapta meg, hogy szilárd lábbal kell járnia az engedelmesség hadiútját, és alattvalói mivoltának királyi útján hűséges lélekkel kell forgolódnia. Haladéktalan kiadtam számára ezt a császári, boldogsággyarapító oklevelet, amely engedelmességet követel, s megparancsoltam, hogy mától kezdve a fent nevezett Közép-Magyarország és a hozzá tartozó helyek uralkodója legyen, s azt is, hogy a fentebb említett Magyarország népe vezetése alá rendeltessék, ha ő derekasan, szilárd lélekkel kitart az én magas Portám szolgálatában, s – ahogyan azt a neki átadott szerződésokmányban részleteztük – ha a 40 000 piaszter adót évente beszállítja az én császári kincstáramba; [megparancsoltam,] hogy esetleges győzedelmes hadjáratom alkalmával csapataival jelenjék meg a meghatározott helyen, s törekedjék arra, hogy az én császári szolgálatomban semmit el ne mulasszon; [megparancsoltam,] hogy Közép-Magyarország mágnásai és többi lakói: nagyok és kicsik, előkelők és közönségesek, elöljárók és alattvalók ismerjék el fent nevezettet Közép-Magyarország parancsolójának, az uralma körébe eső minden kis és nagy dologban – ahogyan az már szokás – hozzá forduljanak; [megparancsoltam,] hogy ők semmit, ami csak az uralom dicsőségét díszíti s ami a birodalom ügyeit illeti, egyetlen hajszálnyival se hágjanak át, parancsait készséges füllel hallják meg s ellenkezés nélkül fogadják; [megparancsoltam,] hogy fent nevezett a maga részéről az én magas uralmam iránti engedelmességben biztos lábon járjon, hűséges lélekkel cselekedjék, és birodalma állapotáról az én igaz trónom lépcsőin el ne mulassza a szükséges tudósítások hírüladását.
Adtam Saaban holdhónap 6. napján, az 1093. esztendőben, a jól őrzött Konstantinápoly magas uralmának palotájában.
Kenéz Győző fordítása németből
Sinkovics, 2. 658–660. Nr. 95/a.