Uram!
Íme ismét [küldöm] a többnyire legújabban elkészült betűk lenyomatát,* hogy ne csak láthassa azokat, hanem szerencsét is kívánhasson hozzájuk. Mert én azt remélem, hogy senki sem akad, aki – amikor látni fogja mesterségemnek és egyben uraságod kézírásának ezeket a betűit – ne dicsérné alkotásomat, még ha csak kevéssé ismerje is a nyomdászat mibenlétét és az ahhoz való betűk [készítésének] menetét. Afelől is meg lehet győződve, hogy (távol álljon tőlem a hiú dicsekvés) Európában senki mást nem fog találni, aki – mintegy elsőnek látva a jég megtöréséhez – ilyen gondatlan és felületesen írt minta utánzása révén ennyire szabályos és tetszetős arányokkal megalkotott betűket készíthetett volna. Ebben engem nem kis mértékben segített az a gyakorlat, amelyet különféle népek írásában, mégpedig a latin, német, héber, rabbinisztikus és német-héber, görög, szír, szamaritánus, kopt vagy egyiptomi és különösképpen az örmény betűk [metszésében] szereztem.* Van, aki már a kínaiak betűinek elkészítése felől is megtalált engem, amelyekkel eddig – akárcsak az uraságtokéval – szintén sohasem nyomtattak. És az az én dicsőségem, hogy a szolgálatnak ezzel a nemével különféle nyelveknek és nemzeteknek vagyok a hasznára. Mert ezt az értelmes emberek körében nem alávaló szolgálatnak vagy valami közönséges iparnak tekintik, hanem egészen egyedülálló művészetnek a kézművesség sorában: annyira, hogy az a mester, aki itt ezelőtt betűket készített az örmények számára, jóllehet nem teljesen elsőként, de mégis elsőül valóban jókat, azt a megtiszteltetést kívánta és nyerte el tőlük, hogy mindazokon a könyveken, amelyeket ama betűkkel nyomtatnak, emlékezetül – mintegy második Evanderként* – tüntessék fel a nevét.
Ezek azok, amikre uraságtokat most figyelmeztetni akarom:
1. Kézírásos mintáján a sorok levegősebbek, azaz tágasabb sorköz választja el őket egymástól; ha uraságtok kívánja, ezek a betűk is önthetők úgy, hogy ugyanaz legyen a sortávolságuk.
2. Ha szándékukban van valaha kinyomtatni az egyházatyák* műveit, vagy más ilyen nagyobb méretű könyveket, aligha elégedhetnek meg ezekkel a betűkkel. Ezek ugyanis nagyok olyan műhöz, minthogy a föléjük írt rövidítési jelek miatt a sorok nem lehetnek sűrűbbek. Azért tanácsos lesz, hogy kisebb betűket is készíttessenek, vagy azért, hogy azok méreteinek lecsökkentésével a könyvek terjedelmét megfelelő arányban korlátozhassák, vagy hogy kéznél legyenek a betűk – ha valahol szükséges lesz – a lapszéli jegyzetekhez, címekhez, vagy másféle változatossá tételhez, stb. Az örmények is így készíttettek már néhány nagyságban betűket, azaz kicsiket, fokozatosan nagyobbakat és nagyobbakat.
3. Ezeket a próbáimat ugyan csak korommal nyomtattam, nem festékkel; mégis a betűk alakja elég világosan kivehető, és különösképpen észlelhető a különbség azok között, amelyek egymáshoz majdnem teljesen hasonlóak.
4. Ezekért a betűkért uraságtoktól nem valami nagy munkadíjat kérek, minthogy az örmény betűk mestere előttem ennek kétszeresét kapta, de azon felül még ennél is olcsóbb áron készíteném ezután, ha ugyanezekből a betűkből más újabb ábécét csináltatnának; mert miután most elsőként megtörtem a jeget, nekem is könnyebb lesz a munkám másod- vagy harmadízben, és uraságtok hasznára ezeknél is pontosabb és tökéletesebb betűket készíthetnék. Mert minden dologban a gyakorlat vezet a tökéletes megoldásra, és szükségszerű, hogy az első kísérleten, bármilyen munka esetében, érződjék valami tökéletlenség.
5. Továbbá kérem, siessen válaszolni azokra, amikről korábban véleményét kérdeztem, mert a másik két ábécéhez addig nem szívesen fogok hozzá, nehogy valamiképpen tetszésétől eltérő útra lépjek. Ez az ábécé pedig – Isten segítségével – rövidesen tökéletesen és teljesen elkészül.
Jó egészséget kíván uraságtok szolgája,
Kis Miklós
betűmetsző és betűöntő
Amszterdamban, az 1686. évben, az új naptár szerinti november 12-én.
Jakó Zsigmond fordítása latinból
Jakó, 325–328. Nr. 15. S. k., eredeti.