[Külcím:] Néhai méltóságos gróf Nádasdy István uram özvegyének, tekintetes nagyságos gróf Thököly Mária asszonynak, nékem kedves jóakaró nénémasszonynak őkegyelmének szeretettel adassék.
Mint kedves jóakaró nénémasszonynak, kegyelmednek ajánlom szeretettel való szólgálatomat.
Ez új esztendőnek minden ríszeit Isten ő szent fölsége tegye kegyelmednek szerencséssé és boldoggá, több sok számúknak is eltöltésével megáldja, tiszta szívből kívánom. Ily bizonyos alkalmatosságom adatván el nem mulathattam, hogy kegyelmednek ez kis írásom által ne udvarólnék, kívánván, levelem találja kegyelmedet kedves jó egészségbe. Én, édes nénémasszony, igen gyarló egészségbe vagyok, a jövő hólnapba Bécsbe igyekezném menni a doctorok kedvéjér, ha végbe vihetném, de mivelhogy mindenbe szerencsétlen vagyok, tartok attól, hogy abba is nem telik kedvem, noha nem annyira az curáért kívánkozom oda, mint azért, hogy az hercegasszonnyal* szembe lehetnék, mivel ez elmúlt holnapra írt hercegsége, hogy szembe akarna velem lenni, valamit akarván nékem megjelenteni, úgy látom, magába szállott, látván, hogy ok nélköl, bizony ok nélköl neheztelt reám, uramra őkegyelmére [Pekry Lőrincre] neheztel, de bizony felettébb is igaz vólt őhercegségéhez, s hiszem Istent, hogy azt is megesmerteti őhercegségével, mert hogy szembe nem lött őhercegségével, oka az sok szó,* s böcsületesebb, ha elkerülik egymást, minthogy a böcsület drágább az életnél is. Kegyelmedet kérem, édes nénémasszony (ha februáriusnak két első hetibe fel nem találnék menni), menjen vígíre őhercegségétül csak mintegy magát, miért akart velem szembe lenni, és mi vólt az, amit akart jelenteni, mert bizony azólta, hogy azon levelét vettem, búmba nem tudok mit tenni, hogy hamar meg nem tudhatom, sokképpen hányván elmémet, engemet penig, kérem, tudósítson kegyelmed, mely kegyelmed jó akaratját megszólgálni el nem mulatom. Ezzel az kegyelmed atyafiságos szeretetibe ajánlom magamot, maradok, még élek, kegyelmednek igaz atyafia, szolgálója
Gróf Petrőczy Kata Szidónia
Vágbesztercén, 16. januarii 1695.
Kiadatlan. Országos Levéltár, Eszterházy Pál nádor iratai, 673. cs. 6418. sz. P 125. S. k., eredeti.