1.
Hasztalan mászkálsz lábomnál, |
Nincs helyed buzgóságomnál, |
Menj annak nyögni ölében, |
| Mint nálam gyönyörűséget. |
|
2.
Láng gerjessze fel lángomat, |
Még kék szemeknek sem hiszek, |
Sem szóknak, melyek, mint vizek, |
| Kedvesek, míg csergedeznek, |
| S a lehellettel enyésznek. |
|
3.
Legalább e hasznát vettem |
Noha többet érdemlettem, – |
Te pedig, ha jut eszedben, |
Mely nemtelen vagy szivedben, |
| Pirulj, s felejts el engemet. – |
|
|