Ányos Pál
A csalfa szivnek megvetése*

1.

Hasztalan mászkálsz lábomnál,
 Esmérem már szivedet:
Nincs helyed buzgóságomnál,
 Mert megszegted hitedet.
Menj annak nyögni ölében,
Kinek leltél szerelmében
 Édesb kellemetességet,
 Mint nálam gyönyörűséget.

2.

Nem bízom színre magamat
 Ezután ha szeretek;
Láng gerjessze fel lángomat,
 Különben nem éghetek.
Még kék szemeknek sem hiszek,
Sem szóknak, melyek, mint vizek,
 Kedvesek, míg csergedeznek,
 S a lehellettel enyésznek.

3.

Legalább e hasznát vettem
 Megcsalt szeretetemnek;
Noha többet érdemlettem, –
 De ez elég szivemnek.
Te pedig, ha jut eszedben,
Mely nemtelen vagy szivedben,
 Pirulj, s felejts el engemet. –
 Háláld evvel hívségemet.



Hátra Kezdőlap Előre