Csak alig szedhetem szavaim rendekbe: |
| Nagy örömet nehéz zárni bilincsekbe: |
Oly örömmel vettem ékes leveledet, |
| Bár közlenéd többször velem ily mívedet. |
Be szép gondolatok! mely édes izlések! |
| Kellemes szózatok és kifejezések, |
Kedvelt Barátodhoz küldött leveledben, |
| Látom, mely nemes tűz gerjedez szivedben. |
Oh ha szikrájából hajdan lángra kelhet! |
| Nevednek örökös oszlopot emelhet. |
Emellett egy kedves ajándékot adtál, |
| Midőn két könyvecskét kezemhez juttattál.* |
Hunyadi Jánosnak egyik szól éltéről, |
| Egy filozófusnak másik szerelméről. |
Józan mulatságot ábrázol magában, |
| Tetszetős főképpen Lilisz mátkájában. |
Ott is, hol Kónyinak huratlan lantjával |
| Kötődik, nem boszont unalmas tréfával. |
Nyughatatlan Pontyi festi személyében |
| Az agg természetet együgyűségében. |
Nézzed az ifjabb kort kiesebb képében |
| Vidám Angélika elevenségében. |
Vitéz Hunyadinak festi erkölcseit |
| Amaz és példákra ajánlja tetteit. |
Én ugyan itt-amott olyasban akadtam, |
| Melynek egy-két szavát jóvá nem hagyhattam. |
Minthogy Bonfiniust mondja pajtásának: |
| Nagy érdeme rövid históriájának. |
De meg kell engednünk ily apró gáncsokat, |
| Hogy ne hasogassunk minden szőrszálokat. |
Pali! e tudósok versenycsatájára |
| Ébredj te is magyar versek írására. |
Hazádat s nevedet hidd el dicsőíted, |
| Ha gyakrabb versekkel Pindust ékesíted: |
Öregbítsed, kérlek, szerzett dicsőségét, |
| Lássa utánad is édes örökségét. |
Szépen zengő hangja lantod pengésének |
| Becset teend magyar Músák seregének. |
Zengjen erkölcsidnek értekezésére; |
| Ez jámbor embernek elegendő bére. |
Tedd magyar könyvedet hazád oltárára |
| S ne várj nemzetednek egyéb jutalmára. |
|
|