– – – – – – – – – – – – – |
Mert Mohácsnál elvész Lajos, |
És Zápolya – nem Hunyadi – |
Trónust les, és – hátul áll. |
|
Határunkban meg nem férvén, |
S minden gátat elszaggatván |
Veszélyt, halált ontanak; – |
|
Meg nem férvén dölyfével, |
Vad keblében veszélyt hordva |
S tűzzel-vassal dúlva mindent |
S hamvaiban, Budán áll meg |
|
Hajh, s most ezer irtóztató, |
Mohács magyar vértől kövér, |
S csontból támadt halmain |
|
Hunnia egy tátott nagy sír, |
Nincs hazája a magyarnak! |
|
Fáj szíve, fáj! – és csikorog – |
S vérkönny ég s forr szemébe; |
Kinek inség, szükség neve, |
|
Holtra holtat rakva ment. |
Hol vastag füstgomolyokban |
S vérttajtékzó patakokban |
|
Hol vérétől hízott földjén |
Nem az arat, – éhel vesz az! – |
Magyarokat, kik, szegények, |
|
Hát békével nézzük, tűrjük |
Nézzük, tűrjük ily sérelmét |
Hah, jobb ezer sebből ontsuk |
|
Ne hagyjuk, hogy fészkeinket |
Áldja Isten fegyverünket, |
|
– – – – – – – – – – – – – |
|