18

[Erdő, erdő, de magas vagy; …]

Erdő, erdő, de magas vagy;
Szép galambom, de messze vagy!
Azt az erdőt levághatnám,
Szép galambom megláthatnám.
Szép galambom megláthatnám,
Kalitkámba bezárhatnám;
Környös-körül csókolgatnám,
Könnyeimmel áztatgatnám.
Ó, víg időm, de elmúltál,
De hamar búmra fordultál!
Víg napjaim de elvesztek,
Örömim is elenyésztek.
Már én tőled elbúcsúzom,
Nem mondhatom, miként bánom;
Tudja Isten, hogy szeretlek,
Tudod te is, hogy kedvellek.
Én tégedet arra kérlek,
El ne felejts, drága lélek!
Ha meg találok is halni,
Te azt meg fogod álmodni.
Akkor egy gyászos sírt ássál,
És naponként ott sirassál,
Mintha testem ott nyugodna,
Ifjú szivem ott porlana.
Még egyszer is arra kérlek,
El ne felejts, amíg élek;
Ne zokogj hát, ne sirassál;
Én elmegyek, isten hozzád!311

Tata (Komárom)




Hátra Kezdőlap Előre