182

[Magossan repül a daru, …]

Magossan repül a daru,

Nagyokat is kurjantgat;

Szárnyaiból, farkaiból,

Bokrétákat hullatgat.

Szedjed rózsám, szedjed,

Kalapod mellé tégyed;

Hogy a többek közül téged,

Könnyen megismerjelek.

Amék jánnak a párnája

Libatollal van rakva;

Amék legény arra fekszik,

El is alszik az abba.

Nem hijába híres,

Nevezetes a liba,

Mert sok keserves verseket

Leír annak a tolla.

Túl a Tiszán, faluvégen,

Van egy csárda magába;

Odavár az én galambom

Ebédre, vacsorára.

– Ne várj, rózsám, ne várj,

Nem mehetek mindenkor;

Van nekem egy kis angyalom,

Ki rám vigyáz illyenkor.⁴⁸⁵

Ugocsa