302

[Tudod, rózsám, tudhatod is, …]

Tudod, rózsám, tudhatod is,
Jó voltam én, de hamis is:
Megcsaltam én ezeret is,
Megcsallak, rózsám, téged is.
– Annyi nekem az irigyem.
Mint a fűszál a mezőben.
Csipkebokor a szállásom;
Nincs Kaposon maradásom.
Szerettelek, azt megvallom,
De már annak vége vagyon;
Vége vagyon szerelmünknek,
Betelt kedve irigyünknek.
Szóltak, ha veled beszéltem;
Irigyeltek, ha rád néztem.
Irigyeljék már, nem bánom.
Szerettelek, holtig bánom.
Szidott anyád, ne szidjon már!
Szólt a világ, nem hajtok rá.
Be sokat szidott hiába,
Szálljon az a vén nyakába!612



Hátra Kezdőlap Előre