308

[Amerre én járok, még a fák es sírnak, …]

Amerre én járok, még a fák es sírnak,
Gyenge ágairól ződ levelek hullnak.
Hújatok, levelek, rejtsetek el ingem,
Mert az én édessem mást szeret, nem ingem.
Hogy szeressen mást es, ne csak mind engemet,
Kivel az ű szíve sohase nyugodjék,
Mind éjjel, mind nappal egyformán bánkódjék.
Mind a só a vizbe, úgy elolvadozzék.
Azt hallottam, rózsám, nem akarsz szeretni.
Velem egy faluba nem es akarsz lakni.
Szeretném megtudni, merre mész bujdosni!
Én es, édes rózsám, arra fogok menni.
Ha meguntad, rózsám, velem életedet,
Csináltass koporsót s temess el engemet;
Írd fel a fejfámra: itt nyugszik egy árva,
Kinek szeretetbe történt az halála.618

Andrásfalva (Bukovina)




Hátra Kezdőlap Előre